Sziasztok,
Általában károsultaknak azokat hívjuk, akik valamilyen ártalmas hatást rövid vagy hosszú ideig elszenvedtek, és ettől valamilyen betegséget, vagy tartós károsodást szereznek. Van egy olyan vulgáris és sok esetben rosszindulatú értelmezése ennek a fogalomnak, amit olyanokra értenek, akik fanatikusan rajonganak valamiért túl az egészséges határon. Olyannyira, hogy ez már a kapcsolataik és a saját lelkük kárára mehet.
A mostani témához az első értelmezés kapcsolódik inkább. Előre bocsátom, hogy én sem vagyok híve a Magus különböző rendszereinek, sőt sok dologgal kritikus vagyok. Vagyis az írásom egy semleges nézőpontból indult ki.
A magyar fejlesztésű szerepjátékok közül a legnagyobb rajongói táborral a Magus rendelkezik. Így volt ez a 90-es évek közepén is, amikor a játék egy marketing gőzhenger segítségével letarolta az akkor induló piacot és hosszú ideig uralta is.
Ebben segítségére volt a viszonylagos olcsó ára. (Ha lett volna akaraterőm, akkor két hét alatt összespóroltam volna az árát zsebpénzből úgy, hogy mellette azért tízórait is veszek legalább 1 szendvics+tea formájában.) :) Egyébként én 14. születésnapomra kaptam, tényleg a nem túl tehetős szüleim is könnyen kigazdálkodhatták. Ezzel ellentétben egy Ad&d alapkönyv szett szerintem megközelítette anyukám akkori bérét.
Aztán ott volt az előny, hogy magyar nyelvű volt és a szomszéd Pistike is ezt játszotta, meg a Geri. Gabi csak kipróbálta, de inkább visszatért a dnd-hez, mert a hardcore szerepjátékosok dungeont játszanak, nem boszorkányos szoftpornót. :) Node a fő vonzereje, hogy reklámokkal, programokkal, irodalommal, folyamatos támogatással egy élő közösséget tudtak összehozni.
Az ígéretek és a hitegetések olyan szintű felfokozott állapotba hozta egyes rajongókat, ami a hype lecsengésével a viszonylag fiatal követőkben egy űrt hagytak. Hatalmas csalódás érte azokat, akik túl komolyan vették az egészet. Az angol álnevek mögött csak nagy dumás ügyeskedő vállalkozók és hantás sznobok voltak, akik érdemi tesztelés nélkül írták és adták ki a terméket.
96-97 környékére a M* sorsa megpecsételődni látszik, a Bokros csomag betett a terjesztésének, a követők lemorzsolódtak, az ígéretek nem teljesültek, vagy csak részben. A kijött anyagok nem hozták azt, amit vártak a fogyasztók. Közben diverzifikálódott a piac, más játékok is képbe kerültek. Sokan emiatt is benne maradtak a hobbiban, de van egy típus, aki ekkor vagy kis spéttel kiesik a közegből. Később aztán amilyen csalódottan távoztak, olyan szakértői gőggel térnek vissza és megvalósítják fiatalkori álmaikat.
A M.a.g.u.s e.ll.e.n.k.u.l.t.ú.r.á.t.
Egyesülve azokkal, akik nem hagyták el a hobbit, de a Magussal megromlott a viszonyuk. Miközben mi semleges nézők csak kapkodjuk a fejünket. :) A régi hév újra fellobban, de ezúttal ellentétes előjellel. Ebben a lelkiállapotban minden szép lesz, ami ellentétes a gyűlölet tárgyával.
Persze sokféle történet volt, Magus semlegesek, Magus-t kerülők is előfordulnak a hobbiban, de azért a legtöbben valamilyen viszonyt ápolunk ezzel a játékkal. Az én kapcsolatom vele leginkább a nosztalgikus-semleges, vagyis szeretem a játékot, de igyekszem reálisan tekinteni rá.
Nos az, aki kimondottan ellenséges módon áll hozzá a Magus-hoz, a következő álláspontokat szokta hirdetni:
A 90-es évek a szerepjátékok mélypontja volt, a hobbit tönkretette a roleplay és sztori központú szemlélet, valamint a skillek és a szimulációs megközelítés.
Nos lehetséges, hogy a nagy kép ez, de mi, akik boldog tudatlanságban játszottunk, nem vettük észre. Tény, hogy okozhat súrlódást az esetek feldolgozása, hogy mikor használunk skillt és mikor roleplayt, de ez ritkán vált ki nagy konfliktust. Voltak persze viták, hogy mire kell dobni, mire nem, de alapvetően a játékok a szórakozásról szóltak.
Meglátásom, hogy ezek a viták, szakítások a felek ego-jából adódtak. Valóban nem tökéletes a rendszer és a mesélő is hibázhat, de ezen túl tudtunk lendülni az esetek többségében. Azóta pedig felnőttünk, gyakorlottabb, bölcsebb közegben tudunk működni, így kár ezen keseregni a 2020-as években.
A Magus alkotói írásaikkal és mesélői tanácsaikkal máig ható sötétségbe taszították a közösséget.
Emlékszem én is ezekre a cikkekre. Fosszuk meg a csapatot a vagyonától, hogy legyen motivációjuk kalandozni és hasonló tanácsok. Kétségtelen, hogy egy fiatal ezeket a segítségnek álcázott kioktatásokat komolyan veheti, esetleg kipróbálja és a kudarcok hatására megorrolhat a tanácsok forrására. Részünkről ezek jó részét kinevettük, vagy nem vettük figyelembe.
Voltak olyan tanácsok, amiket kipróbáltunk, mint például az életút játék, vagyis elkezdtük, de hamar végét ért. Igaz időhiány miatt, mert egyébként tetszett a koncepció, hogy a kalandozókat a világ szerves részeként igazgatjuk és nem kóborló zsoldosként csakis kizárólag a szigorúan vett kaland szereplőiként. Ebben a keretben megvannak ugyanúgy a megírt kalandok, de emellett a csapat tagjai hétköznapi élete is része a kampánynak. Szerelem, intrika, politika, stb.
Az arrogancián meg már akkor nevettünk, már az első évben szivárogtak a pletykák a cégről. (Együtt dobbant szívünk Hanula Zsolttal, amikor Csanádnak megírta a Rúna paródia tartalomjegyzékét. :) ) Vagyis a tekintély, amit próbáltak a brand mögé állítani ezekkel a kis trükkökkel, nálunk csak részben működött.
A Valhalla volt az a cég, aki átverte a vásárlóit, szerzői jogokat sértett, magyarokat futtatott angol álnéven, sok volt a nagyot mondás, megtévesztették a fogyasztókat.
Ez egy általános jelenség volt akkoriban, csak más cégeknél ez nem volt látványos. Viszont az első 2-3 eset után már beáraztuk a céget. 95-96 környékén már nem vártunk sokat tőlük. (Pl. én akkor kezdtem vásárolgatni a konkurencia termékeit.)
Sőt én már a Summariumot se vettem meg, egyszerűen megláttam az árusnál és úgy döntöttem, hogy nekem ez túl sok. Tudtuk, hogy ez egy nagyobb sorozat első darabja (maradt az utolsó is végül) és nem akartunk belekezdeni, az a pár könyv elég volt, ami addig megjelent. Később is úgy éreztem, hogy jó döntés volt, mert nem folytatódott, amit ebben kiadtak, nem bővítette, inkább elaprózta, továbbá Kornya féle túlírt cucc volt. Ami utána jött, meg végképp eltántorított engem a játéktól, de nem úgy, hogy közben köpködöm.
Ekkorra már a csapat egy része elhagyta a céget és mindenféle gyakornokkal pótolták az embereket. Ami sok rajongói anyagot eredményezett és ez sem tett jót szerintem a brand-nek. Visszatérve a témára, a Valhalla sok kisebb-nagyobb stiklit elkövetett és a teljesítése sem volt fényes. Ugyanakkor ez nem tudom, hogy miért hatott úgy az emberek szerepjátékos életére, hogy mai napig traumatizálva érzik magukat.
A Magus rendszere nagyon rossz volt, nem volt egyensúly, tele voltak hibákkal, játszhatatlan.
Ebben nagy adag igazság van, kivéve, hogy játszhatatlan lenne. A harcban van pár dolog, ami komolyan befolyásolja a játékot, mint a túlütés, valamint a mágia is problémás, főleg a mozaikmágia és a boszorkánymágia. Meg még biztos lehet találni dolgokat. (Pl. Egyensúly)
Pl. ellenpéldaként tudom említeni a 94 karácsonyára vásárolt MERP-et, összesen egyszer próbáltuk ki és nemcsak a közismert bonyolultsága, táblázatok sokasága okozott problémát, hanem a szerkesztése is rettenetes volt. Vagy ott van a mélyen sajnált Harc és Varázslat, a készítők saját bevallásuk szerint nem is tesztelték, nem játszottak vele, csak kiadták. Armageddon 2092 Mars játékosok hol vagytok? Az Auvronba belenéztem nemrég, anno egy karakteralkotásig jutottam, de most átnézve több kérdésem van, mint válaszom.
Ezzel együtt sokan játszanak mai napig a Magust, főleg az ETK-t. Igaz a többség háziszabályozva. Ez egy olyan része a történetnek, ami tényleg lehet az alapja a Magus ellenes hangulatnak, de traumát szerintem nem okoz. Anno mi párszor nekiugrottunk, pár szintet játszottunk többször is, de nem értünk soha a végére. Egyszer sem a rendszer volt az oka, inkább külső tényezők.
A Magus túlságosan szexista volt, ez káros a kamaszok fejlődésére.
Tény, hogy a játék sikerének az egyik kovácsa az a szexualitás kihangsúlyozása volt, mint esztétikában, mint tartalomban is. Az alkotók mentségére ezt a terméket felnőtteknek szánták és ennek ellenére a korabeli vadkapitalista világban ez egészen fiatal korosztályokat elért.
Ezt tekinthetjük hibának, ma 18-as karikát kellene rakni egyes kiadványaikra. Ugyanakkor kamaszként nem így éltük meg, nem volt direkt pornográf, kevés olyan tartalom volt benne, amit egy kamasznak rejtegetnie kellett szülei elől.
Az akkori világban ennél durvább tartalmak forogtak közkézen. Ami ott folyt, egészen szolid és visszafogott volt. Szinte ízléses.:) Egy biztos, ez nem okozhatott tömeges traumát a játékosokban.
A Magus körüli mesélői kultúra tönkretette a magyar szerepjátékos életet.
Valóban én is hallok sok kihágást, történetet olyan Magus mesékről, kiadott kalandokról, amelyek nem a játékélményről, hanem a szerző/mesélő egojáról szólnak.
Tény, hogy ez a szubkultúra kinevelt egy olyan ellenGygax réteget, akik nem az aprólékos csapdázásban és halálos harcok tervezésében élik ki szadizmusukat, hanem valami lovcraftiánus railroad sztorimesélésben, amit egy általános fantasy-be ágyaznak bele. (Na és ki az aki szeretett volna ynevből egy ktuloid változatot csinálni? Igen, K.Zsolt! ;) )
Ez a két fajta mesélő, a gygaxiánus és a másik szélén az anti gygaxiánus egy tőről fakad, mindketten egoisták, nem szeretik a rendszereket. Nem szeretik, ha a kocka felülbírálja az elképzelésüket, vagy akár a játékosok által kezelt erőforrások, stb. Az egyik azt mondja, hogy porszem a karaktered, majd ő vezeti. A másik azt, hogy porszem a karaktered, bárhová indul előbb-utóbb vége lesz. Vagyis szeret hatalmi pozícióból narrálni. Szóval a lényeg, hogy minden közegben előfordulnak olyan arcok, akik felette érzik magukat a játékszabályokon és a társas normákon. Higgyétek el a Magus környezetében is léteznek jó mesélők.
Mellesleg ez kb. 2000-ig volt mérvadó, szépen beindult az internet, az információ, a tudás elérhetővé vált. Igaz ez két élű fegyver, amíg csak magazinokban terjedtek a nézetek, addig volt némi kontroll. (Ok. nem rólad beszéltem kedves Démon magazin. :) ) Szóval olyan vadhajtások is terjedtek, mint a Káosz Ultra IJM, azaz így játszunk mi rovata. Az ilyen népi vonalak szépen bemutatták, hogy nem mindig az indie-nek van igaza a professzionálissal szemben.
Ezekben az underground cuccokban terjedt a trash is. Az IJM random Pistikék baromkodásait prezentálta. Nekem mindig ez jut eszembe, amikor valaki szembeállítja a saját hétköznapi játékát a Valhalla által megkövetelt professzionális stílussal.
Bevallom, egyik szélsőséggel sem értek egyet. Ma már ezeket könnyen el tudjuk kerülni. A Magusos és nem Magusos szekták magukat rajzolják körbe vastagon. Sajnos nem tudod megvédeni a kezdőket, azokat, akik még nem tudják megkülönböztetni a toxikus és nem toxikus közeget. Természetesen nem baj, ha valaki erről beszél, csak ne a másik véglet felé terelje a csimotákat.
Összegezve, a Valhalla és a Magus nem volt a mintapéldánya korának, okoztak károkat, de ezek abban az időszakban hatottak inkább, ami pedig maradt belőle, az zárványként létezik a mai szerepjátékos életben.
Aki pedig ezeket tudatosan, precízen adagolva, rendszeresen felemlegeti , az sok esetben mesterségesen akar fenntartani egy polgárháborús állapotot. Tartok tőle, hogy személyesen nem is azokra haragudnak, akikre kivetítik az érzelmeiket, hanem azokra, akiken keresztül elszenvedték a Magussal kapcsolatos rossz élményeket, vagyis korábbi játékostársakra.
Az az érzet, mintha valami Zimbardo féle börtön kísérletben kellett volna ezeknek az embereknek évekig Magust játszani és Kornya és Gygax közös gyermeke lett volna a mesélőjük. Valószínűleg közel sem, csak a rossz emlékeket felnagyítják.
Úgy gondolom, hogy mégis a csendes többség a hobbiban jószándékú és nem ebben utazik, remélem mindig így lesz. Ezek után azt tudom kívánni minden szerepjátékosnak, hogy tanuljunk a Magus történetéből és igyekezzünk elkerülni a csapdáit.
