Sziasztok!
Kell-e félni a világ legnépszerűbb szerepjátékától? Tönkreteszi a szórakozásunkat a szerepjátékipar legtőkeerősebb cége, a legkomolyabb fejlesztőkkel, a legütősebb marketinggel és design-al? Már késő bármivel is próbálkozni, hogy ne csak egyetlen szerepjáték jusson eszébe az embereknek az rpg szó hallatán?
Az őszinte válaszom az, hogy nem tudom. Nagyon erős a dömping, látszólag minden halott, ami nem a legerősebb szerepjáték körül forog.
Viszont sokat gondolkodtam ezen és arra jutottam, hogy három oldalról lehet vizsgálni a kérdést. 1. A piac szempontjából, 2. Az egyén szemszögéből. 3 . Szakértői vonalon. Mindhárom vonalon vannak jó és rossz hírek is.
A piacot nézve tényleg túlerőben van az egyetlen szerepjátékos multi, a tőkéjével messze eljutnak és a termékük eladható széles körben. A különböző marketing tevékenységek, a film és játékmegjelenések tovább erősítik a vevőkörüket. Látszódnak repedések a falon, de ezek elsősorban a még nagyobb profit eléréséért tett erőfeszítések tünetei. Vagyis akik ettől várják az összeomlást, azoknak még jócskán kell várni.
Ugyanakkor a nyílt licenc farvizén kisebb cégek vígan elélnek. Ha nem is tudnak versenyezni a nagy céggel, de azért sikeresek a maguk szintjén. Most egyet emelnék ki ez a Troll Lord Games és a zászlóshajója a Castles and Crusades. Ami 20 éve prosperál. Most vannak túl egy sikeres Kickstarter kampányon és postázzák az új Reforged C&C könyveket.
Ki gondolta volna, hogy ez a lesajnált termék ennyi évet megér?
Aztán ott van az Ose, amit felkaptak a nagy öregek, mert egy jól szerkesztett és jó tálalása egy réges-régi, de máig népszerű kiadásnak. Azóta valamilyen fura okból a hobbi megmondóemberei eldobták maguktól. Szerintem ez hosszú távon előnyére válik.
Tudom a mai zajos világban Szóval ha nem a panasz az első és inkább arra koncentrálsz, hogy mit lehet tenni, akkor nem kell feladni a nulladik lépésben és lehet sikered az életben.
Persze ha nem az a célod, hogy tisztességes bevételed legyen, vagy egy kis működő termék, hanem valami irreális álmot kergetsz. Meghatározó akarsz lenni, sőt szinte kizárólagos mondjuk egy olyan kicsi piacon, mint a magyar, főleg olyan termékkel, amit csak a nosztalgia tart el? Tovább menve ha azokat hibáztatod az elmaradt célok miatt, akik sohasem akartak a fogyasztóid lenni? Mindig ugyanazt akarod eladni kicsit átcsomagolt formában? A Terméked célja az, hogy megmond másoknak, hogy kell jól játszani? Nos, akkor a csalódás kódolt.
Szóval, ha alternatívát próbálsz nyújtani fel kell készülni rá, hogy nem mindenkinek fog tetszeni.
Ezért célravezető, ha piac felé egy befogadó, akár kompromisszumkész magatartást tanúsítasz.
Természetesen a terméked nem lesz mindenkinek való, nem lesz általános népünnepély, amikor kiadod, de ha eleve azzal reklámozod, hogy az csak egy adott réteget képvisel, akkor kizársz egy csomó embert és ez rossz fényt vet rád is. Láttam olyan ellenpéldát, akik párhuzamosan futtatták a terméküket a több kiadás alatt a saját rendszerük mellett.
Szóval a jövőben azok tudnak növekedni, akik nyitott üzletpolitikát folytatnak és nemcsak a saját ízlésük és baráti körük számára írnak vagy adnak ki szerepjátékot.
Nem probléma, ha eltér az ízlésed a közízléstől, te otthon azt és úgy játszol ahogy akarod. Maga a nagy Gygax sem by-the-book játszotta a saját művét, hanem házi szabályokkal. Nem kell, hogy átfedésben legyen a terméked a saját otthoni kampányoddal.
Viszont az a jó hír, hogy ha meghozod a kompromisszumot, hogy a fejlesztést egy örömprojektnek tekinted, akkor a nemzetközi piacon találhatsz egy kisebb érdeklői kört, akik akár a személyes rajongóid is lehetnek, ha jól el tudod adni a koncepciódat, de ez sok kilincseléssel, kommenteléssel, posztolással jár.
A személyes aspektus: Engem viszonylag hidegen hagytak a trendek. Játszottam a legnépszerűbb játékokkal, de vagy alkalomszerűen, vagy rövid kampányokban. Persze azért a világ legnépszerűbb szerepjátékát évekig játszottam kis megszakításokkal. Ez nem azt jelenti, hogy ezek rossz játékok lennének, csak engem kevésbé mozgatnak meg.
Ezeken túl igyekeztem olyan játékokkal játszani, amelyek nekem tetszenek és nem a közösségi nyomás visz rá. Pl. az utóbbi 4 év legjobb játékélménye szàmomra az a pár Castle Falkenstein játék volt, amit sikerült összehozni rendezvényeken. Persze ehhez jó mesélő is kellett. Illetve az egyik legjobb, legprofibb szerepjátékos terméke a Heimurinn, mert látszik rajta, hogy kipróbált és rengeteg munka van benne. Aztán ott van még pozitív példának a fun kategóriában a Veszélyes Kalandok a Rollins Publishertől. Eleve telitalálat a pixeles design és a rendszere kiváló szerepjátékos apukák számára gyermekeik betanítására.
Közben a kiadók igyekeznek mindenféle aprósággal, anyagokkal kedveskedni a vevőknek, hogy minél vonzóbb legyen a termék.
Tehát azt tudom tanácsolni, hogy próbálkozz olyan játékokat is kipróbálni, bemutatni, amelyek nem számítanak mainstream-nek. Természetesen ez úgy a legkönnyebb, ha mesélő vagy. Nem egyszerű, de megéri a befektetett energiát. Így megteremtheted a játék érdeklődői körét. Ne félj új emberekkel ismerkedni, nem kell kizárólag azzal a 4-5 emberrel játszani, akikkel szoktál. Ma már ez online megy, viszonylag könnyű megoldani. Minden ilyen kapcsolatból profitálsz te is és mások is. Ha megismeritek egymás játékait, egymás nézeteit, abból épültök.
Másik oldalról rengeteg lehetőség van moddolni a játékokat, pl. a nyílt licensz miatt a legújabb kiadásához számos akár ingyenes változat, kiegèszítő, vagy háziszabály gyűjtemény érkezett az elmúlt évtizedben, amelyek sok esetben teszteltek és lehetőséget adnak, hogy ne csak a standard kalandozós fantasy-t játszátok. Vagy akár más zsánerre váltsatok.
Illetve nem kell feltétlenül a hivatalos D20 játékból kiindulni. A Castles and Crusades motorjával a siege-el is készültek más rpg rendszerek. Szemèlyes ajánlatom a Sword and Chaos, ha kedveled a Conanos fantasy-t.
A szakértői vonal a legkényesebb,mert sokan vannak akik magas szinten művelik ezt, akár tudományos fokozattal. ezekkel én nem vitatkozom, a saját kis területükön valószínűleg igazuk van. Én magam nem érzem szakértőnek magam, mert igazán nem mélyedtem el egyik szerepjátékos zsánerben, stílusban sem. Inkább átfogó képet tudok adni, mint minden részletre kiterjedőt.
Nehéz tanácsot adni olyanoknak, akik úgy érzik, hogy mindent tudnak az adott területről. Ugyanakkor az a tapasztalatom, hogy az emberek jellemzően elmerülnek a kedvenc zsánerükben és más területeken szinte csak a negatívumot látják. Amikor ezek hangoztatása miatt falakba ütköznek és visszavonulnak a kényelmes erődjeikbe, ahol meleg az akol, akkor elszigetelik magukat a világtól és szomorúan konstatálják, hogy kiszorították őket.
Szóval, ha a nagy kiadó nagy játékában csak egy nagy ezerszemű szörnyet látsz és felmegy benned a pumpa, akkor jó úton jársz az elszigetelődés irányába.
Ha csak úgy tudsz véleményt alkotni, hogy végletekben gondolkodsz, akkor ne tedd. Elsősorban magadnak ártasz és kisebb mértékben a közösségnek. Igaz hétről-hétre kisebb mértékben, mert egyre kevesebben fognak komolyan venni. Látszólag a nézettség, a hallgatottság, az olvasottság rendben van, de valójában polarizálod a követőid és csak azokat éred el, akik bólogatnak.
Ha arról akarod meggyőzni a nagyérdeműt, hogy a mainstream rpg kellemes kis ökoszisztémából lépjenek ki, egy ezer éve nem játszott, de véres verejtékkel és sok sok küzdéssel szerethető játék kedvéért, akkor olyan vagy, mint egy dohányzásra szoktató tréner. Pár tucat cigi után ki tud alakulni a függőség talán, de nem sok öröm lesz benne a végén. Természetesen egy jó kampány, vagy jó kaland elhordja ezeket a régi, procedúrákkal, ellentétes alrendszerekkel, kaotikus szabályokkal teletűzdelt rendszereket, de annak ellenére és nem miatta fogják játszani a játékosaid.
Ezzel szemben a mai sikeres játékok olyanok mint egy jó édesség, finom, kellemes, könnyű megszeretni, de túl sok fogyasztása lehet káros lehet. Ahhoz viszont rengeteget és hosszú időn keresztül kell enni. Vagyis egy cigis hiába félti az édességfüggő egészségét nem lesz érvényes az aggodalma.
Szóval azt tudom ajánlani, hogy agresszív és konfrontatív fellépés helyett (pl. mozgalmak meghirdetése) inkább a befogadó és a másik álláspontját megérteni akaró hozzáállással közelítsetek a mai szerepjátékok felé. Használjátok a vívmányait, barátkozzatok a közönségével, mert egy ilyen kölcsönös viszonyból mindkét fél profitál. Igen, lehet olyan, hogy a lenézett rajongók kimozdulnak a saját közegükből és kipróbálnak más játékokat is.
Azt kívánom mindenkinek, hogy találja meg a közegét a hobbin belül és a kedvenc szerepjátékok ne maradjanak lejátszott kalandok nélkül.
G
