Sziasztok,
Általában károsultaknak azokat hívjuk, akik valamilyen ártalmas hatást rövid vagy hosszú ideig elszenvedtek, és ettől valamilyen betegséget, vagy tartós károsodást szereznek. Van egy olyan vulgáris és sok esetben rosszindulatú értelmezése ennek a fogalomnak, amit olyanokra értenek, akik fanatikusan rajonganak valamiért túl az egészséges határon. Olyannyira, hogy ez már a kapcsolataik és a saját lelkük kárára mehet.
A mostani témához az első értelmezés kapcsolódik inkább. Előre bocsátom, hogy én sem vagyok híve a Magus különböző rendszereinek, sőt sok dologgal kritikus vagyok. Vagyis az írásom egy semleges nézőpontból indult ki.
A magyar fejlesztésű szerepjátékok közül a legnagyobb rajongói táborral a Magus rendelkezik. Így volt ez a 90-es évek közepén is, amikor a játék egy marketing gőzhenger segítségével letarolta az akkor induló piacot és hosszú ideig uralta is.
Ebben segítségére volt a viszonylagos olcsó ára. (Ha lett volna akaraterőm, akkor két hét alatt összespóroltam volna az árát zsebpénzből úgy, hogy mellette azért tízórait is veszek legalább 1 szendvics+tea formájában.) :) Egyébként én 14. születésnapomra kaptam, tényleg a nem túl tehetős szüleim is könnyen kigazdálkodhatták. Ezzel ellentétben egy Ad&d alapkönyv szett szerintem megközelítette anyukám akkori bérét.
Aztán ott volt az előny, hogy magyar nyelvű volt és a szomszéd Pistike is ezt játszotta, meg a Geri. Gabi csak kipróbálta, de inkább visszatért a dnd-hez, mert a hardcore szerepjátékosok dungeont játszanak, nem boszorkányos szoftpornót. :) Node a fő vonzereje, hogy reklámokkal, programokkal, irodalommal, folyamatos támogatással egy élő közösséget tudtak összehozni.
Az ígéretek és a hitegetések olyan szintű felfokozott állapotba hozta egyes rajongókat, ami a hype lecsengésével a viszonylag fiatal követőkben egy űrt hagytak. Hatalmas csalódás érte azokat, akik túl komolyan vették az egészet. Az angol álnevek mögött csak nagy dumás ügyeskedő vállalkozók és hantás sznobok voltak, akik érdemi tesztelés nélkül írták és adták ki a terméket.
96-97 környékére a M* sorsa megpecsételődni látszik, a Bokros csomag betett a terjesztésének, a követők lemorzsolódtak, az ígéretek nem teljesültek, vagy csak részben. A kijött anyagok nem hozták azt, amit vártak a fogyasztók. Közben diverzifikálódott a piac, más játékok is képbe kerültek. Sokan emiatt is benne maradtak a hobbiban, de van egy típus, aki ekkor vagy kis spéttel kiesik a közegből. Később aztán amilyen csalódottan távoztak, olyan szakértői gőggel térnek vissza és megvalósítják fiatalkori álmaikat.
A M.a.g.u.s e.ll.e.n.k.u.l.t.ú.r.á.t.
Egyesülve azokkal, akik nem hagyták el a hobbit, de a Magussal megromlott a viszonyuk. Miközben mi semleges nézők csak kapkodjuk a fejünket. :) A régi hév újra fellobban, de ezúttal ellentétes előjellel. Ebben a lelkiállapotban minden szép lesz, ami ellentétes a gyűlölet tárgyával.
Persze sokféle történet volt, Magus semlegesek, Magus-t kerülők is előfordulnak a hobbiban, de azért a legtöbben valamilyen viszonyt ápolunk ezzel a játékkal. Az én kapcsolatom vele leginkább a nosztalgikus-semleges, vagyis szeretem a játékot, de igyekszem reálisan tekinteni rá.
Nos az, aki kimondottan ellenséges módon áll hozzá a Magus-hoz, a következő álláspontokat szokta hirdetni:
A 90-es évek a szerepjátékok mélypontja volt, a hobbit tönkretette a roleplay és sztori központú szemlélet, valamint a skillek és a szimulációs megközelítés.
Nos lehetséges, hogy a nagy kép ez, de mi, akik boldog tudatlanságban játszottunk, nem vettük észre. Tény, hogy okozhat súrlódást az esetek feldolgozása, hogy mikor használunk skillt és mikor roleplayt, de ez ritkán vált ki nagy konfliktust. Voltak persze viták, hogy mire kell dobni, mire nem, de alapvetően a játékok a szórakozásról szóltak.
Meglátásom, hogy ezek a viták, szakítások a felek ego-jából adódtak. Valóban nem tökéletes a rendszer és a mesélő is hibázhat, de ezen túl tudtunk lendülni az esetek többségében. Azóta pedig felnőttünk, gyakorlottabb, bölcsebb közegben tudunk működni, így kár ezen keseregni a 2020-as években.
A Magus alkotói írásaikkal és mesélői tanácsaikkal máig ható sötétségbe taszították a közösséget.
Emlékszem én is ezekre a cikkekre. Fosszuk meg a csapatot a vagyonától, hogy legyen motivációjuk kalandozni és hasonló tanácsok. Kétségtelen, hogy egy fiatal ezeket a segítségnek álcázott kioktatásokat komolyan veheti, esetleg kipróbálja és a kudarcok hatására megorrolhat a tanácsok forrására. Részünkről ezek jó részét kinevettük, vagy nem vettük figyelembe.
Voltak olyan tanácsok, amiket kipróbáltunk, mint például az életút játék, vagyis elkezdtük, de hamar végét ért. Igaz időhiány miatt, mert egyébként tetszett a koncepció, hogy a kalandozókat a világ szerves részeként igazgatjuk és nem kóborló zsoldosként csakis kizárólag a szigorúan vett kaland szereplőiként. Ebben a keretben megvannak ugyanúgy a megírt kalandok, de emellett a csapat tagjai hétköznapi élete is része a kampánynak. Szerelem, intrika, politika, stb.
Az arrogancián meg már akkor nevettünk, már az első évben szivárogtak a pletykák a cégről. (Együtt dobbant szívünk Hanula Zsolttal, amikor Csanádnak megírta a Rúna paródia tartalomjegyzékét. :) ) Vagyis a tekintély, amit próbáltak a brand mögé állítani ezekkel a kis trükkökkel, nálunk csak részben működött.
A Valhalla volt az a cég, aki átverte a vásárlóit, szerzői jogokat sértett, magyarokat futtatott angol álnéven, sok volt a nagyot mondás, megtévesztették a fogyasztókat.
Ez egy általános jelenség volt akkoriban, csak más cégeknél ez nem volt látványos. Viszont az első 2-3 eset után már beáraztuk a céget. 95-96 környékén már nem vártunk sokat tőlük. (Pl. én akkor kezdtem vásárolgatni a konkurencia termékeit.)
Sőt én már a Summariumot se vettem meg, egyszerűen megláttam az árusnál és úgy döntöttem, hogy nekem ez túl sok. Tudtuk, hogy ez egy nagyobb sorozat első darabja (maradt az utolsó is végül) és nem akartunk belekezdeni, az a pár könyv elég volt, ami addig megjelent. Később is úgy éreztem, hogy jó döntés volt, mert nem folytatódott, amit ebben kiadtak, nem bővítette, inkább elaprózta, továbbá Kornya féle túlírt cucc volt. Ami utána jött, meg végképp eltántorított engem a játéktól, de nem úgy, hogy közben köpködöm.
Ekkorra már a csapat egy része elhagyta a céget és mindenféle gyakornokkal pótolták az embereket. Ami sok rajongói anyagot eredményezett és ez sem tett jót szerintem a brand-nek. Visszatérve a témára, a Valhalla sok kisebb-nagyobb stiklit elkövetett és a teljesítése sem volt fényes. Ugyanakkor ez nem tudom, hogy miért hatott úgy az emberek szerepjátékos életére, hogy mai napig traumatizálva érzik magukat.