Üdv,
Ezúttal egy új Castle Falkenstein kalandot szeretnék bemutatni nektek. Így csak azoknak javaslom a cikk elolvasását, akik mesélni szeretnék a modult. A szokásos bemutató mellett prezentálok pár összegyűjtött játékosi véleményt a cikk végén.
A terméket az alábbi linken éritek el: Mint a szélvész
Spoiler Alert!
"Kedves vendégeink!" – köszöntött mindenkit a pódiumra lépő III. Károly, Monaco hercege. "Jeles nap ez a mai, az első, de remélem nem az utolsó alkalom, hogy efféle látványosságot rendezhetünk hercegségünk utcáin!
Az út mentén felsorakozott tömeg áhítattal nézett a felsorakozott gépcsodákra: a vadonatúj BMW, Mercedes és Renault automotívok mellett jó néhány, eddig ismeretlen konstruktőr is elhozta saját tervezésű járművét, hogy összemérjék a gőzgépek erejét az első Monacói Városi Automotív versenyen!"
Kalandunk a frissen függetlenné vált Monacoban játszódik, ahol az uralkodó meglovagolva a legújabb hóbortot automotív versenyt hírdet, amire számos híresség és hírhedt személy sereglik össze, hogy részt vegyen, vagy csak a kíváncsiságát kielégítve szemtanúja legyen e jeles eseménynek.
A játékos azaz drámai karakterek is ide tartanak különböző okokból, van akit a rendezvény vonz ide, van akit más háttéresemény, vagy olyan is akad, aki csak a zavarosban akar halászni, de szimpla szerencsejátékost is indíthatnak a játékosok.
Önmagában az esemény is vonzó, de a háttérben egy nemzetközi összeesküvés szálai bontakoznak ki, amely alkalmat adhat a karaktereknek, hogy beszálljanak egy még nagyobb játszmába. Egy olyan tudás csempészésének esetéről van szó, ami komolyan befolyásolja a nagyhatalmak közötti versenyt. Szállásuk a kaszinó mellett található, így az események sűrűjében találhatják magukat.
Mielőtt a fősztori elkezdődne alkalom nyílik, hogy kicsit turistáskodjanak a kaszinóban és a városban, hogy megismerjenek érdekes karaktereket, akik aztán segítségükre lehetnek később, vagy ellenkezőleg keresztbetesznek nekik. Ez csak a döntésüktől függ.
Később az esti pártin a kaszinóban mindenki hivatalos, aki él és mozog és érdekes a történet szempontjából. Itt is lehetőség van ismerkedni, játszani, flörtölni, vagy csak figyelni az eseményeket.
No, de aztán megtörténik a baj és az egyik simlis alak elindítja az események láncolatát és egy párbajjal eltereli a figyelmet, ami közben a cinkosa elrabolja azt a csomagot, akire minden jelenlévő hatalom pályázik. Itt vannak az oroszok, bajorok, angolok, na és az elengedhetetlen rosszfiúk a poroszok is.
Hőseinkre vár a feladat, hogy kibogozzák a szövevényes ügyet, az üldözés során leleplezzék a bűnösöket és visszaszerezzék a csomagot a jogos tulajdonosának. Ha sikerül jelentős presztizs és kapcsolati tőke üti a markukat. Itt mondjuk egy picit nehéznek érzem a kalandot ezen a ponton, ugyanis egy fő nyomon lehet elindulni és ha nem azonnal teszi a csapat elvesztheti a nyomot könnyedén.
Szerencsére ha így is történik egy fordulat miatt nincs vége a történetnek, ha az elején kudarcot vallanak. Ugyanis a simlis alak átveri a társát is és a csomag sem ér célba.
Ezek után másnap a versenyen próbálkoznak az átadással. Ami arra ösztönözheti a karaktereket, hogy részt vegyenek rajta, ha eddig nem akartak. Több módja is van ennek, vagy saját járművel, betársulni eszközzel, vagy tudással, esetleg utasként. Itt a felkészülés is nagyon fontos, ez is tartalmaz pár kisebb mellékszálat.
Szóval miközben azon ügyködnek, hogy nyernek felfedezik, hogy a simlis alak át akarja adni a csomagot, amit ők egy frappáns akcióval megakadályozhatnak. Ha ez sikerül feltehetik az eseményekre a koronát és megnyerhetik a versenyt. Feltéve ha jól felkészítették a járművet, jól manővereznek és elkerülik vagy megelőzik a bosszút, ami korábbi tetteik esetleges következménye lehet.
Mindenesetre ha minden fronton győzelmet érnek el, akkor fürödhetnek a sikerben mind a nyilvánosság előtt, mind a háttérszereplők előtt.
Ez egy izgalmas és fordulatos kaland a Mint a szélvész, olyanoknak ajánlom, akik szeretnek pengeélen táncolva haladni előre szélvész sebességgel és tövig nyomni a gázt.
Akkor a vélemények a termékről:
"Túl vagyok már néhány kifejezetten jól sikerült Castle Falkenstein kalandon, így amikor alkalmam nyílt a „Mint a Szélvész” c. modul kipróbálására, örömmel éltem a lehetőséggel.
Maga a történet az első monacói gőzautomatoiv verseny köré épült fel, ami az általam megformált törpe gépész karakter számára szakmai szempontból kifejezetten érdekesnek tűnt. Az már az elején egyértelművé vált, hogy bár magam és a játékostársam is rendelkezünk már némi tapasztalattal a Castle Falkenstein terén, a „Mint a Szélvész” nem követel meg komolyabb előismeretet sem a háttérvilágáról, sem a játékszabályokról, alapvetően kezdőbarát és alkalmas rá, hogy új érdeklődők számára tegye vonzóvá ezt a játékot.
Nyilván ez elsősorban a mesélőn múlt, de a történet üteme meglehetősen lendületes volt már a kezdetétől fogva, gyorsan az események sűrűjében találták magukat a karaktereink. A fontosabb részletek mellőzésével annyit érdemes tudni, hogy egy nemzetközi diplomáciai, illetve hírszerzési akció képezi a cselekmény gerincét, amelynek a megoldására számos mód áll a játékosok rendelkezésére. Bár érzésem szerint nem kiemelkedően fontos, hogy olyan karakterrel vegyen részt valaki a történetben, amelynek valamiféle kötődése van magához a versenyhez, de azért ez hozzá tud adni a játékélményhez és némileg kibővíti a játékosok lehetőségeit a sztori során felmerülő konfliktusok megoldására.
A modul és a benne szereplő NJK-ák egyértelműen afelé terelik a játékosokat, hogy végül aktív résztvevői legyenek a grandiózus steampunk futamnak, de valójában végig játszható enélkül is. A mi játékunk során a karaktereink teljesen lemaradtak a versenyről, merőben más irányba helyeztük a fókuszt és így alakítottuk a történéseket, bár a ténykedésünk elválaszthatatlan volt a futam lezajlásától, de mégis teljesen végkifejlettel így is elégedettek lehettünk.
A modul ismeretében fontos megjegyeznem, hogy érdemes a mesélő által finoman adagolt részletekre, információtöredékekre fokozottan ügyelni, mivel a teljes ügy felgöngyölítéséhez és a végső megoldáshoz a háttérben megbúvó apróbb elemek, a mellékszereplők által elejtett utalások is jelentős szerephez juthatnak és nagymértékben árnyalják az összképet. Jómagam sajnos nem voltam elég figyelmes, így a történet egy pontján megrekedtem a rendelkezésemre álló ismeretek összegzésében és nem láttam át teljesen a történések közötti összefüggéseket, de a mesélő jóvoltából egy tájékozottabb mellékszereplő végül felvilágosított, hogy mi is zajlik valójában.
Az én ízlésemhez képest a „Mint a Szélvész” talán kissé sok változóval működik, bár az, hogy egyes összeesküvő szereplők az árulásukat követően egymást is, majd az új partnereiket is elárulják, egyáltalán nem szokatlan a Castle Falkenstein világában, de a leginkább a játékosok cselekedetinek hatására változó körülményekre hirtelen reagálva váratlanul még újabb további árulásokat követnek el ugyanazok az NJK-ák, jobbára bármilyen előzmény nélkül, azt sajnos valóban nehezemre esett követni, de egyfelől ez valószínűleg az én figyelmetlenségem miatt eshetett meg és szemfülesebb játékosok számára egyértelműbben lecsapódnak az események, másfelől pedig támogató mesélői irányítással az elszalasztott részletek könnyedén tisztázhatók, ahogyan ez az esetemben is történt.
Biztos vagyok benne, hogy magának a versenynek a kihagyásával elmulasztottuk a játék egy izgalmas aspektusát – egy feszült üldözést és egy kalandregényesen komplikált kémakciót -, de ezzel együtt is érdekesnek és kellően összetettnek éreztem a modult.
A mi játékunk során nyilván számos részlet felett elsiklottunk, de összességében a „Mint a Szélvész” egy magával ragadó, komplex, de kellő figyelemmel megérthető, izgalmas kalandot nyújt még olyan játékos karakterek számára is, akik nem feltétlenül a csörtető akcióhősködést részesítik előnyben."
GYI
"A Castle Falkenstein világára mondhatni véletlenszerűen találtam rá, és mennyire örülök, hogy így alakult.
A szerep- és társasjátékok gimnazista korom óta fontos részét képezik az életemnek, illetve a steampunk stílus látványvilága és hangulata is mindig elvarázsolt.
Ezért is örültem meg különösen, amikor felfedeztem, hogy már Magyarországon is rendeznek ilyen tematikájú vásárokat.
Egy ilyen rendezvényen találkoztam először Barnabással és a Castle Falkenstein-nel, bár elsőre csak érdeklődve figyeltem, ahogy mások játszanak, miközben a könyvek illusztrációit tartalmazó kis füzetet pörgettem.
A nagy felfedezésemről beszámoltam egy barátomnak, aki nem csak hogy a játékot, de Barnabást is ismerte, és innentől egyenes út vezetett odáig, hogy a következő alkalommal már én is azok között ücsörögtem, akiket az érdeklődők megbámulnak vásárolgatás közben.
Az első pár játék szokatlan volt. Én a szerepjátékoknak elsősorban a szabályértelmezés, a stratégia alkotás és a feladatmegoldás aspektusát szoktam élvezni, a szerepjáték része kevésbé áll közel hozzám.
Na a Falkenstein nagyon nem ilyen, ebben az esetben nagyon találó a stílus "punk" része. A világ kaotikus kavalkád. Néha az egész csak épp annyival tér el az ismert történelemtől, hogy érzed, hogy így van, de nem tudod, pontosan miben.
Máskor meg egy sárkánnyal beszélgetsz a legújabb gőzgép technológia alkalmazási lehetőségeiről.
A játék szabályai, vagyis hát azok hiánya is hűen tükrözi ezt a hozzáállást. Nem használsz kockákat (helyette egy, vagy esetenként két pakli franciakártya paklit pörget a csapat), nincsenek igazán statisztikáid (csak pár főbb tulajdonság), és a karakterlapod is inkább csak egy rövid novella a karakteredről.
Az első két alkalommal még feszengtem kicsit, mert bár élveztem a játékot, nem voltam tisztában a keretekkel, a harmadik alkalomra meg már megértettem, hogy nem is kell, így is tökéletesen tud működni minden, főleg a kiemelkedő mesélőnek és a jó csapatnak köszönhetően.
A kalandmodult szintén egy steampunk rendezvényen alkalmával sikerült kipróbálni, bár egy erősen szűkített csapattal, és a zord külvilág is nehezítette a megmérettetést.
Játékostársam és én is már egy-egy korábban is használt karakterrel tértünk vissza, akik így első ránézésre teljesen alkalmatlannak tűntek a feladat sikeres teljesítésére.
Egy 19. századi James Bond történet, ahol Mr. Bond egy robbantás specialista törpe, segédje pedig egy felkapaszkodóban lévő londoni orvos. Mindez Monacoban, egy nemzetközi automotív verseny keretei között.
Bár a karaktereink konkrét cél nélkül érkeztek, de ismerve őket - és az őket alakító játékosokat - minden jel az irányba mutatott, hogy tönkre fogjuk tenni a világ első F1 versenyét. Nem szándékosa, egyszerűen csak így szokott alakulni.
Szerencsére a mesélő feszes ütemet diktált, és mint utólag megtudtuk, a történetet is a minden szempontból korlátok közé szorított csapatunkhoz igazította. Mindezt úgy, hogy nem igazán lehetett észre venni, csak utólag beszéltük át, hogy milyen lehetőségeink lettek volna még.
Az alap kiinduló helyzet, a nagy autóverseny a szerencsejáték egyik fellegvárában, mint kiderült inkább csak a díszlet, és ebben is sikerült úgy mozognunk, hogy viszonylag kevés előkészített kelléket használjunk. És még véletlenül sem azt, amire a mesélő számított.
A kevésbé kidolgozott szerencsejáték részbe bele vetettük magunkat, míg az egész modul egyik legizgalmasabb, legjobban kidolgozott és általam legjobban várt részét (az autóversenyt) teljesen kihagytuk, mert még az indulás előtt megoldottuk a feladatot.
Vagyis hát elszabotáltunk az indulást. Na nem az egész versenyét, csak egy bizonyos Úriember csapatáét, ami a megoldás fontos részének bizonyult.
Ez úton is szíves elnézését kérem a mesélőnek!
Mindettől függetlenül a mese megint csak elvarázsolt, és ez nem kis mértékben Barnabás tolmácsolásának köszönhető. Egy kis lovaskocsis üldözés itt, egy Phileas Fogg vagy Jules Verne ott, tűzpárbaj a kikötőben, nemzetközi konfliktus a levegőben, mi meg egy hotelszobában próbáljuk kibogozni egy nagy halom párizsi szennylap összeválogatott karikatúráinak jelentőségét.
Én nagyon örültem, hogy átélhettem ezt a kalandot is, és szinte biztos vagyok benne, hogy képes lennék újra úgy végig vinni. Úgy, hogy minden percét újra élvezném, és talán egy szűk utcákon való szénfüstös száguldozás is beleférne."
BI
"Nova
Nekem ez volt az első találkozásom a Castle Falkenstein világával és sajátos, kockák helyett francia kártyát használó rendszerével. A világ szerencsére könnyen megragadható a történelem ismerete és/vagy a szabálykönyvben is ajánlott regények alapján, a kártya alapú szabályrendszert viszont nekem még szoknom kell.
A kaland szerintem nagyon hangulatos hátteret használ, Monaco és az automotiv verseny egy olyan keretet ad neki, amire könnyű ráhangolódni. Az NJK-k jól eltaláltak, nekem különösen Lord Bosley, valamin Montaigne és April Cassidy „párosa” volt emlékezetes. Az is tetszett, hogy lehetett a világ hírességeivel találkozni, az én karakterem, Thomas MacArthur kapitány például beszélgetett Phileas Foggal, gyerekkorom egyik hősével.
Ami számomra furcsa volt, hogy az egymást nem ismerő, különféle célokkal érkező, változatos karakterek könnyen lehet, hogy nem is beszélnek közös nyelvet, illetve nem feltétlenül azonosak az érdekeik a nemzetközi politika kapcsán sem, így lehet, hogy nem is ugyan azt a befejezést találják kívánatosnak a kalandban. Ha ezt kezdő kalandként én mesélném egy rövid egyalkalmas játékra, valószínűleg a karakterek eleve Lord Bosley emberei lennének, vagy egy másik NJK-hoz kötném őket, hogy valamennyire ismerjék már egymást, legyen közös, mindegyikük által beszélt nyelvük, és a választott NJK kérésére noszogatás nélkül rá tudjanak harapni a kalandra.
Ha van idő, akkor persze az ismerkedés és a karakterek kijátszása sokat tud adni a hangulathoz, viszont ha limitált idő áll rendelkezésre a játékra, én ezen a részen spórolnék, hogy maradjon idő magára a versenyre és az az alatt zajló eseményekre.
KoPé
A kaland szerintem igazi remekmű. Megteremt egy mindenki (minden karaktertípus) által élhető, játszható helyet, eseményt, ahol tényleg szabadon mozoghatnak, kiváncsiskodhatnak. Ha szeretnék, kimaradnak az egész kémjátszmából, nem vesznek részt az első monacói automotív futamban, de kérdem én, miért tennének ilyet!
Társaságunk valóban széles skálán mozgott: a csóró Csaló, a nagyon turista, kicsit karót nyelt brit huszártiszt, a saját építésű kis kétszemélyes automotívját szerető és versenybe helyező autóversenyző (A karakter nem erre a modulra készült, már korábban is száguldozott Pest-Buda szűk utcácskáin.), valamint a gazdag bajor mecénás őrgróf. Egy kis nehézséget okoz ugyan, ha a karakterek 4-en 4-felé szaladnak, de megoldható.
Aztán felpörögnek az események és természetesen a csúcspont a verseny, ahol ismét lehetett nyakig elmerülni, vagy csak derékig, de mindenképpen izgalmas befejezése a modulnak.
FB
Előttem szóló remek gondolatokat fogalmazott meg, így a lényeget már elmondta. Azzal szeretném kiegészíteni, hogy a Mesélőnk ügyesen elénk tárt egy olyan világot, amit nem gondoltam, hogy valaha kedvemre valónak fogok értékelni. Aztán az érzékletes helyszínrajzok mellett végig kellően fenntartott feszültség biztosította, hogy nem lankadt az érdeklődésünk, végig a történet közepében voltunk.
És milyen történet! Volt pár fordulat, amire lehetett számítani, de a vége jól felépített és fondorlatos volt. Az npc karakterek nem agyatlan egytulajdonsággal bíró díszlet voltak, hanem mindenki a saját érdekei, céljai által mozgatott egyéniség. Gratulálok az Írónak és köszönöm az élményt a Mesélőnek és a Játékostársaimnak!"
Szombathelyi csapat
