Grungi RPG blogja

Sziasztok,

Ebben a posztban egy számomra új és ingyenes szerepjátékot szeretnék bemutatni. Ez a HyperspaceD6, ami a nagy sikerű Star Wars D6 rendszerét használja fel és azt áramvonalas, könnyed formában tálalja. Matt Click írta a játékot és pár verziót megélt már.

Az ismertetőt a v2.8 verzió alapján írom, ami 2022-ben jött ki, így ez a kiadás nem túl régi. Én egy-két hete ismerem. Mindössze 29 oldal, szóval tényleg egy lényegesen egyszerű rendszerről beszélünk.

A rendszer.

A legfontosabb különbség, hogy a tulajdonságok kockákat adnak a próbákhoz, míg a képzettségek csak un. pip-et, vagyis módosítót. Ugyanúgy célszám ellen dobunk, a nehézségi kategóriák ötösével nőnek, 5-10 Könnyű, 15-ig Közepes, stb. A magyar kiadásban dzsóker kockának, vagy az eredeti angolban Wild Die-nak hívott speciális kockát itt Destiny Die-nak hívják. Ha jól értelmezem a kritikus siker, vagyis ha ezzel a kockával hatost dobunk, újradobható és hozzáadható a teljes összeghez megmaradt. Ami egyébként robban, vagyis többször is megismételhető az extra dobás, ha az 6-os újra.

Viszont nem látom az 1-es szabályát, vagyis itt a Destiny Die nem generál Balesetet, vagy Levonást. Előbbi narratív balsiker, utóbbi esetén le kellett vonni az 1-es után dobott extra dobás eredményét a próba összegéből. Én ennek eléggé örülök, mert a Baleset a mesélőt terheli és a játékosok számára okoz súlyos következményeket, a Levonás az egyszerűbb szivatás, de ha kritikus esetben nagy bajt okozhat. Szóval enélkül élvezetesebb a játék, bőven elég nehézség adódhat alacsony dobásokból is. Azt a visszajelzést kaptam, hogy korábbi verziókban jelen volt az 1-es szabálya, de elhagyták.

A dobásainkat erősíteni tudjuk Upgrade ponttal (+1D), ez a SW D6 karakterpontnak megfelelő eszköz. Illetve a Force pont duplázza a dobás értékét.

A rendszer megtartotta az eredeti főjellemzőket, kivéve, hogy az Erő, vagyis a Force kapott egy sajátot. Lényegesen kevesebb és fix képzettséglistával, de úgy látom a legtöbb területet lefedik, amire egy ilyen játékban szükség lehet.

A harc.

Minden harci kör 6 mp-ig tart, a cselekvések maximális számát az ügyesség határozza meg (Ügy. kocka+1), minden cselekvés, az elsőt leszámítva, 1 kockával csökkenti a dobás értékét. Tehát pl. ha 3 cselekvésed van, akkor -2 kocka a próbákra a büntetés.
A kezdeményezést itt a Perception főjellemző és a Tactics skill határozza meg. (+6) Az akciók feloldása általában egy ellendobással történik. Pl. egy lőfegyveres támadás a támadó Blast (DEX) dobása ellenében a védekező Defense értékével áll ellen. Utóbbi valójában egy Agility (DEX) dobás eredménye. (+6)
A rendszer absztrakt módon kezeli a távolságot, közvetlen, közel, távoli, messzi kategóriákat ismer. 
Találat esetén sebzést dobhatunk, amit az ellenfél Resolve (6+STR+Stamina) értékéből kell levonni. Ha a védelem kétszeresét vagy jobbat dobtunk a támadásnál, akkor dupla sebzésre vagyunk jogosultak. A sebzést Armor kockával csökkenthetjük, ami 1-3D értéket vehet fel. Érdekesség, hogy ha 6-ot dobunk egy armor kockával, akkor azt a kockát nem használhatja már, csak pihenés után.
A sebzés következményeképp különböző státuszokat kaphatunk, amelyek hátrányosan befolyásolják az állapotunkat. A rendszer, ahogy a SW D6 esetén itt is léptékekben gondolkodik, léptékenként kell szorozni vagy osztani kettővel a sebzést. A járműves harc is hasonlóan működik, csak a jármű kezelői más értékeket használnak kombinálva a jármű  Maneuverability értékével.

A karakter. 

A következő fejezet a karakteralkotásé. Ez merőben különbözik az eredeti őstől. Első körben ki kell választani a fajt, ez egy template-et ad, vagyis megadja a főjellemzők alapjait és némi bónuszt ad képzettségekhez. Lehetőség van saját faj kidolgozására. Minden főjellemző 1D-vel indul, 4D-t oszthatunk el úgy, hogy 3D-nél nem lehet több egyik sem. Ebből látszik, hogy 1-3 között mozog a faji alapérték.

Rengeteg fajt kapunk a Bothantól a Wookie-ig. Még droidokat is kidolgoztak. Ezek után kiválaszthatjuk a szerepet, ami tovább finomítja a karakterünket. Extra főjellemző kockák és képzettségeken túl kezdőfelszerelést is biztosít. Diplomata, Vadász, Orvos, Mérnök, Pilóta, Katona, stb. a választékban. Nagyjából lefedi az igényeket, Jedi-ből is kapunk 3 félét, Consulor, Guardian, Sentinel. Az első diplomata, a második testőr, a harmadik őrszem a statok alapján.

A következő rész az előny/hátrány fejezet. Itt Edge és Burden néven fut. Az Edge tápot ad, extra Resolve, extra Skill, extra STR,  extra kibernetikus beültetés, stb. Narratív előnyöket is fel lehet szedni, pl. hatalommal rendelkező kapcsolat, hűséges társ, stb.
A Burdens ellenkező előjelű képességek, módosítók. Itt is van olyan, amit számszerűsíteni lehet, pl. a Haunted hátrány, ami esélyt ad arra, hogy cserben hagy a memóriád és a tudás alapú próbáidat büntetéssel dobod. Mások csak a történetben jelentenek hátrányt, mint az Exile, ami vélt vagy valós bűnök miatti száműzetést jelent.

A felszerelés fejezet a tárgyak különleges jellemzőivel kezdődik, majd listázza a tárgyakat. A szokásos dolgok, fegyverek és a kalandokhoz szükséges alapfelszerelések.

Fejlődés

A fejlődés alapja az Upgrade pont, ezt a karakterek a játék során szerezhetik különböző cselekedetekért, célok eléréséért, stb. 3-5 pontot oszt egy mesélő játékülésenként. Nemcsak a főjellemzők/képzettségek növelhetőek a fejlesztési pontokból, hanem pl. a fegyverek és a páncélok is. Ráadásul bizonyos pontmennyiségből Force tulajdonságot is vásárolhatsz magadnak, vagyis az erő alkalmazásának lehetőségét felszabadíthatod magadban.

Az Erő

Az Erő alkalmazása egyszerű képzettségpróbákon keresztül megy. A mesélő meghatároz egy célszámot a feladat függvényében, amit a játékos megpróbál megdobni a releváns Erő képzettséggel. Ahogy korábban említettem az Erő pont alkalmas még dobások javítására. Külön szabály van a fénykardvívásra, aminek során a felek különböző ellenpróbák során párbajkockákat gyűjtenek, amelyet aztán a végső csapás során használhatnak el, hogy eldöntsék a kimenetelt.

A könyv végén egy NPC és jármű lista található és végére is értünk a szabályoknak. 

Egy könnyed, de helyenként nehezen érthető szabálygyűjteményt találtam. Pl. a kábulássebzés nem egyértelmű nálam. Ugyanakkor érdemes szerintem kipróbálni, mert van benne potenciál.

Elérhető ezen a linken: https://docs.google.com/document/d/1bm4-mFdSDsFw9GqpcI540ctQGzobDciX00AYAhxQ_VI/edit?tab=t.0

A fejlesztő által vezetett kampány: https://www.youtube.com/watch?v=mN1PGljzh7A 

A Shadowdark RPG (2023) egy d20-alapú rendszer, amely 2023 márciusában 1,3 millió dolláros Kickstarteren keretében jött ki. A Kickstartert nagy támogatottság övezte, többek között a közösség sok tagja is felkarolta és lelkes írásokat közöltek a játékmenetről, a mechanikáról és a designról. Vagyis szinte azonnal felkavarta az állóvizet. Sőt 4 Ennie díjat is elvitt, amik között a fődíj is ott volt, szóval nem kispályás termékről beszélünk.

Most a Rollins Publisher által elindított magyarországi forgalmazás kapcsán gondoltam írok egy ismertetőt a Quikstart Guide-ról, amit elérhettek a következő helyen: itt.

Műfaja: Általános fantasy / Mudcore (vagy low fantasy?), Oldalszám: Player's és DMG: 68-68 oldal.

A játék azt igéri, hogy a hagyományos régi szerepjátékos élményt modern áramvonalas keretek között adja vissza, amit szerintem sikeresen teljesít. A külső design-ja eléggé letisztult, szellős és kezdőbarát. Aki rátekint egy könnyen fogyasztható és szemnek kellemes elrendezést kap.

A mainstream dnd kiadásokhoz képest jelentősen könnyedebb rendszerrel rendelkezik. Megvan minden benne, ami miatt joggal tekinthető könnyített d20-as rendszernek. Az alapok ugyanazok, a szokásos főjellemzők és aljellemzők, a harci értékek, kasztok, képességek és a többi. A kompatibilitás biztosított más hasonló d20-as játékokkal.

Amiben viszont eltér a játék a szokványostól, arra néhány példa:

• Fókusz és hangvétel: A Shadowdark RPG egy fantasy kalandjáték, amely a sebességre, a veszélyre és az egyszerűségre helyezi a hangsúlyt.  A cél az, hogy a játékmenet gyors és intuitív legyen, elősegítve a gyors döntéshozatalt ahelyett, hogy a szabálykönyvben kellene keresgélni.

• Valós idejű fényforrások: Az egyik legmarkánsabb különbség, hogy a fényforrások (mint a fáklyák) valós idejű időzítővel rendelkeznek, ami nagyjából egy óra valós idejű játékidőt jelent. Ez nyomást helyez a játékosokra. Amikor a fény kialszik, a környezet halálossá válik a gyakori véletlen találkozások miatt.

• A sötétség mint fő ellenség: A sötétség kiemelt szerepet kap, mint a valódi ellenfél. A nem-humanoid szörnyek sötétséghez alkalmazkodtak (dark-adapted), és nem szenvednek hátrányt a teljes sötétségben. Azok a lények, amelyek nincsenek hozzászokva, hátrányt szenvednek el a sötétségben a kihívások többségénél.

• Varázslás: A varázslat elmondásához próbát kell tenni (d20 + megfelelő stat módosító vs. DC 10 + varázslat szintje). A sikertelen varázslás azt jelenti, hogy a varázslat nem hat, és nem ismételhető meg a pihenésig. Természetes 1-es dobásnak következményei vannak (például varázslóknál a Wizard Mishap táblára kell dobni).

Számos további kisebb finomítás segíti a gyors és gördülékeny, de elsősorban izgalmas játékmenetet.  Mint pl. a távolságok absztrakciója, vagy a felszerelések  kezelése. Egy részüket az uralkodó 5E rendszeréből kölcsönözte, mint az előny-hátrány és a tulajdonságbónuszok.

A főtulajdonságokat 3d6-al dobjuk sorrendben, ez nem túl igazságos, de könnyű lecserélni a szisztémát. A Bónuszok -4-től +4-ig terjednek, a fajok a szokásos ember, elf, törpe, stb. és minden fajnak van egy egyedi képessége.

A kezdőkészletben a szokásos alapkasztok szerepelnek és meglepetésre a képességeik nem minden esetben szokványosak és szerintem hasznosak. Pl. a Harcos nemcsak extra támadást és sebzést kap, hanem a teherbírása is magasabb és a különböző erőpróbákra kap bónuszt. 

Ezek után választhatunk hátteret, ami itt egyelőre csak egy színesítő elem, ahogy a jellem is, amiből az eredeti hagyományos rend-semleges-káosz tengelyen mozgunk.

Meglepő módon lore is került a kezdőkészletbe, istenek és rövid leírásuk is megtalálható a karakteralkotás részben. Majd megtudhatjuk, hogy melyik szinten milyen titulusunk van, nyelvek, felszerelés, valamint a nevek táblázata zárja a karakteralkotás folyamatát.

A következő részben a fejlődést ismerteti a könyv. Nincs nagy megfejtés. Minden következő szinthez az aktuális szint*10 xp-t kell gyűjteni. Minden páratlan szinten dobhat a karakter tálentumra, vagyis kap képességet. Bónusznak kapunk egy rakat random táblát a karakteralkotáshoz, ha nem akarunk döntéseket hozni és megfelel a véletlen eredmény.

Egy szabályokat taglaló Gameplay fejezet következik. Előny-hátrány és társaik. A mesélő oszthat szerencse zsetonokat, amelyek az 5E inspirációval egyeznek meg, nagy örömömre kiköti, hogy jó szerepjátékért is kapható. A következő részben kifejti, hogy mire használhatjuk az egyes főjellemzőket. Pl. Erő zárak szétzúzására. Lényegében bújtatva itt sorolja fel a képzettségeket. Nagyon örülök, hogy nem felejtkeztek meg ezekről sem. Ahogy a használatukról sem, egy oldalon fejti ki a mechanizmust. 

Az idő kezelése következik, a rendszer megkülönbözteti a harci és a játékmenetbeli köröket, erre kidolgoztak pár mechanikát is. Kapunk szabályokat a mozgásra és a fényviszonyokra is, melyek veszélyessé és izgalmassá teszik a kalandokat. 

Fontos része a történeteknek a találkozások, ezek lehetnek ellenségesek, semlegesek, vagy barátiak, a mesélő bizonyos körülmények között dobhat próbát az előfurdulásra. Majd a pihenési és meglepetési szabályokat is kifejti a könyv.

A legfontosabb rész következik, a harc. Itt nincs nagy innováció, hasonló szabályokat kapunk, mint más d20 játékokban. Fontos, hogy nem fázisokban gondolkodik, hanem az 5E-ben megszokott turn/round lebonyolításban, ami számomra szimpatikus megoldás.

Ezek után rátér a könyv a mágia fejezetre. Ahogy korábban írtam a varázsláshoz mindenképp próbát kell tenni a fent ismertetett módon.  Kritikus siker (nat20) esetén a hatás nő, kritikus balsiker esetén (nat1) a kudarc mellé egyéb problémák merülnek fel, a papnak ki kell engesztelnie istenét áldozattal, a varázsló csúnya dolgokat dob ki egy táblázatból. A tekercsek és pálcák következnek, majd a varázslatok kifejtése. Ezek is követik az általános sémákat.

A dokumentumot a linkek és elérhetőségek és egy karakterlap zárják.

Game Master Quickstart Guide

A mesélők könyvének betekintő változata érdemi része a játékmenet kezelésével kezdődik, elmondja a dokumentum a fontos alapelveket, a mesélő szabad kezet kap a szabályozásban és a döntésekben, de ezeket a nagyobb jó érdekében mindenki szórakozására teheti. Tanácsokat kapunk a szabályok alkalmazására, az idő és tér kezelésére, valamint az XP osztás is belekerült. Ami itt a hagyományokat követi és a megszerzett kincs értéke határozza meg. Szóval semmi extra.

A véletlen találkozások kezelése is kap egy kisebb fejezetet, megtudhatjuk, hogy milyen esélyekkel, milyen jellegű lények hogy viselkednek és hogy reagálnak a karakterekre, ha végigmegyünk a folyamaton. Ezek a dolgok mindig izgalmasan hangzanak elméletben, de azért módjával használjuk, mert sokadjára már unalmassá válnak a gyakorlatban.

A következő oldalakon kapunk példákat csapdákra, veszélyekre és váratlan eseményekre, ezeket is ki tudjuk dobni. Viszont van pár oldal, ahol eseményeket sorol a könyv, minden esemény egymondatos leírást kap, szerintem ezeket nem random módon jól fel lehet használni a kaland feldobására.

A következő nagy fejezet a szörnyekről szól, a szokásos statisztikákkal rendelkeznek, viszont kifejti, hogy bizonyos szörnyek adoptálódtak a sötétséghez, vagyis teljes előnyt élveznek ha nincs fényforrás. 10 oldalnyi szörnystatot és leírást kapunk.

A Kincsek fejezet egy kis hangulatkeltő jelenettel indul. Majd a könyv kifejti a kincsek jétéktechnikai vonatkozásait, esélyek, értékek, stb. Kitér a mágikus tárgyakra, sőt hangzatos neveket generálhatunk érdekes táblázatok segítségével a különleges tárgyainknak. Példákat is kapunk grafikus illusztrációval.

Végül a hátralévő részt egy kezdő kaland tölti ki, ami 1-3 szintű kalandozást tesz lehetővé és a Lost Citadel of the Scarlet Minotaur címet viseli. Lényegében egyetlen helyszín leírása és a műfaj hagyományai szerint a helyszínhez kapcsolódó pletykák, frakciók, általános információk, mint a háttér, a különböző területek általános paramétereivel indít. Majd a 27 számozott terem leírása következik, minden szoba kap egy jól struktúrált szöveget, amiben megtudhatjuk milyen szörnyek és egyéb különleges dolgok fordulnak elő benne, amit egy hangulatos térképpel zár le.

A kezdőcsomag még egy szórólapot tartalmaz, ami a fejlesztők fanzinját reklámozza, valamint egy csomag 1. szintű példakaraktert, minden alapkaszthoz 2 példát találunk.

Összefoglalva a Quickstart dokumentuma a Shadowdarknak egy jól összeszedett és alkalmas, hogy megismerjük a rendszer lényegét és eldönthessük, hogy megvegyük a teljes verziót. Annak ajánlott, aki szereti a klasszikus fantasy kalandokat, de nem akar megválni a kényelmes modern rendszerektől.

Sziasztok!

Kell-e félni a világ legnépszerűbb szerepjátékától? Tönkreteszi a szórakozásunkat a szerepjátékipar legtőkeerősebb cége, a legkomolyabb fejlesztőkkel, a legütősebb marketinggel és design-al? Már késő bármivel is próbálkozni, hogy ne csak egyetlen szerepjáték jusson eszébe az embereknek az rpg szó hallatán?

Az őszinte válaszom az, hogy nem tudom. Nagyon erős a dömping, látszólag minden halott, ami nem a legerősebb szerepjáték körül forog.

Viszont sokat gondolkodtam ezen és arra jutottam, hogy három oldalról lehet vizsgálni a kérdést. 1. A piac szempontjából, 2. Az egyén szemszögéből. 3 . Szakértői vonalon. Mindhárom vonalon vannak jó és rossz hírek is.

A piacot nézve tényleg túlerőben van az egyetlen szerepjátékos multi, a tőkéjével messze eljutnak és a termékük eladható széles körben. A különböző marketing tevékenységek, a film és játékmegjelenések tovább erősítik a vevőkörüket. Látszódnak repedések a falon, de ezek elsősorban a még nagyobb profit eléréséért tett erőfeszítések tünetei. Vagyis akik ettől várják az összeomlást, azoknak még jócskán kell várni.

Ugyanakkor a nyílt licenc farvizén kisebb cégek vígan elélnek. Ha nem is tudnak versenyezni a nagy céggel, de azért sikeresek a maguk szintjén. Most egyet emelnék ki ez a Troll Lord Games és a zászlóshajója a Castles and Crusades. Ami 20 éve prosperál. Most vannak túl egy sikeres Kickstarter kampányon és postázzák az új Reforged C&C könyveket.

Ki gondolta volna, hogy ez a lesajnált termék ennyi évet megér?

Aztán ott van az Ose, amit felkaptak a nagy öregek, mert egy jól szerkesztett és jó tálalása egy réges-régi, de máig népszerű kiadásnak. Azóta valamilyen fura okból a hobbi megmondóemberei eldobták maguktól. Szerintem ez hosszú távon előnyére válik.

Tudom a mai zajos világban Szóval ha nem a panasz az első és inkább arra koncentrálsz, hogy mit lehet tenni, akkor nem kell feladni a nulladik lépésben és lehet sikered az életben.

Persze ha nem az a célod, hogy tisztességes bevételed legyen, vagy egy kis működő termék, hanem valami irreális álmot kergetsz. Meghatározó akarsz lenni, sőt szinte kizárólagos mondjuk egy olyan kicsi piacon, mint a magyar, főleg olyan termékkel, amit csak a nosztalgia tart el? Tovább menve ha azokat hibáztatod az elmaradt célok miatt, akik sohasem akartak a fogyasztóid lenni? Mindig ugyanazt akarod eladni kicsit átcsomagolt formában? A Terméked célja az, hogy megmond másoknak, hogy kell jól játszani? Nos, akkor a csalódás kódolt.

Szóval, ha alternatívát próbálsz nyújtani fel kell készülni rá, hogy nem mindenkinek fog tetszeni.

Ezért célravezető, ha piac felé egy befogadó, akár kompromisszumkész magatartást tanúsítasz.

Természetesen a terméked nem lesz mindenkinek való, nem lesz általános népünnepély, amikor kiadod, de ha eleve azzal reklámozod, hogy az csak egy adott réteget képvisel, akkor kizársz egy csomó embert és ez rossz fényt vet rád is. Láttam olyan ellenpéldát, akik párhuzamosan futtatták a terméküket a több kiadás alatt a saját rendszerük mellett.

Szóval a jövőben azok tudnak növekedni, akik nyitott üzletpolitikát folytatnak és nemcsak a saját ízlésük és baráti körük számára írnak vagy adnak ki szerepjátékot.

Nem probléma, ha eltér az ízlésed a közízléstől, te otthon azt és úgy játszol ahogy akarod. Maga a nagy Gygax sem by-the-book játszotta a saját művét, hanem házi szabályokkal. Nem kell, hogy átfedésben legyen a terméked a saját otthoni kampányoddal.

Viszont az a jó hír, hogy ha meghozod a kompromisszumot, hogy a fejlesztést egy örömprojektnek tekinted, akkor a nemzetközi piacon találhatsz egy kisebb érdeklői kört, akik akár a személyes rajongóid is lehetnek, ha jól el tudod adni a koncepciódat, de ez sok kilincseléssel, kommenteléssel, posztolással jár.

A személyes aspektus: Engem viszonylag hidegen hagytak a trendek. Játszottam a legnépszerűbb játékokkal, de vagy alkalomszerűen, vagy rövid kampányokban. Persze azért a világ legnépszerűbb szerepjátékát évekig játszottam kis megszakításokkal. Ez nem azt jelenti, hogy ezek rossz játékok lennének, csak engem kevésbé mozgatnak meg.

Ezeken túl igyekeztem olyan játékokkal játszani, amelyek nekem tetszenek és nem a közösségi nyomás visz rá. Pl. az utóbbi 4 év legjobb játékélménye szàmomra az a pár Castle Falkenstein játék volt, amit sikerült összehozni rendezvényeken. Persze ehhez jó mesélő is kellett. Illetve az egyik legjobb, legprofibb szerepjátékos terméke a Heimurinn, mert látszik rajta, hogy kipróbált és rengeteg munka van benne. Aztán ott van még pozitív példának a fun kategóriában a Veszélyes Kalandok a Rollins Publishertől. Eleve telitalálat a pixeles design és a rendszere kiváló szerepjátékos apukák számára gyermekeik betanítására.

Közben a kiadók igyekeznek mindenféle aprósággal, anyagokkal kedveskedni a vevőknek, hogy minél vonzóbb legyen a termék.

Tehát azt tudom tanácsolni, hogy próbálkozz olyan játékokat is kipróbálni, bemutatni, amelyek nem számítanak mainstream-nek. Természetesen ez úgy a legkönnyebb, ha mesélő vagy. Nem egyszerű, de megéri a befektetett energiát. Így megteremtheted a játék érdeklődői körét. Ne félj új emberekkel ismerkedni, nem kell kizárólag azzal a 4-5 emberrel játszani, akikkel szoktál. Ma már ez online megy, viszonylag könnyű megoldani. Minden ilyen kapcsolatból profitálsz te is és mások is. Ha megismeritek egymás játékait, egymás nézeteit, abból épültök.

Másik oldalról rengeteg lehetőség van moddolni a játékokat, pl. a nyílt licensz miatt a legújabb kiadásához számos akár ingyenes változat, kiegèszítő, vagy háziszabály gyűjtemény érkezett az elmúlt évtizedben, amelyek sok esetben teszteltek és lehetőséget adnak, hogy ne csak a standard kalandozós fantasy-t játszátok. Vagy akár más zsánerre váltsatok.

Illetve nem kell feltétlenül a hivatalos D20 játékból kiindulni. A Castles and Crusades motorjával a siege-el is készültek más rpg rendszerek. Szemèlyes ajánlatom a Sword and Chaos, ha kedveled a Conanos fantasy-t.

A szakértői vonal a legkényesebb,mert sokan vannak akik magas szinten művelik ezt, akár tudományos fokozattal. ezekkel én nem vitatkozom, a saját kis területükön valószínűleg igazuk van. Én magam nem érzem szakértőnek magam, mert igazán nem mélyedtem el egyik szerepjátékos zsánerben, stílusban sem. Inkább átfogó képet tudok adni, mint minden részletre kiterjedőt.

Nehéz tanácsot adni olyanoknak, akik úgy érzik, hogy mindent tudnak az adott területről. Ugyanakkor az a tapasztalatom, hogy az emberek jellemzően elmerülnek a kedvenc zsánerükben és más területeken szinte csak a negatívumot látják. Amikor ezek hangoztatása miatt falakba ütköznek és visszavonulnak a kényelmes erődjeikbe, ahol meleg az akol, akkor elszigetelik magukat a világtól és szomorúan konstatálják, hogy kiszorították őket.

Szóval, ha a nagy kiadó nagy játékában csak egy nagy ezerszemű szörnyet látsz és felmegy benned a pumpa, akkor jó úton jársz az elszigetelődés irányába.

Ha csak úgy tudsz véleményt alkotni, hogy végletekben gondolkodsz, akkor ne tedd. Elsősorban magadnak ártasz és kisebb mértékben a közösségnek. Igaz hétről-hétre kisebb mértékben, mert egyre kevesebben fognak komolyan venni. Látszólag a nézettség, a hallgatottság, az olvasottság rendben van, de valójában polarizálod a követőid és csak azokat éred el, akik bólogatnak.

Ha arról akarod meggyőzni a nagyérdeműt, hogy a mainstream rpg kellemes kis ökoszisztémából lépjenek ki, egy ezer éve nem játszott, de véres verejtékkel és sok sok küzdéssel szerethető játék kedvéért, akkor olyan vagy, mint egy dohányzásra szoktató tréner. Pár tucat cigi után ki tud alakulni a függőség talán, de nem sok öröm lesz benne a végén. Természetesen egy jó kampány, vagy jó kaland elhordja ezeket a régi, procedúrákkal, ellentétes alrendszerekkel, kaotikus szabályokkal teletűzdelt rendszereket, de annak ellenére és nem miatta fogják játszani a játékosaid.

Ezzel szemben a mai sikeres játékok olyanok mint egy jó édesség, finom, kellemes, könnyű megszeretni, de túl sok fogyasztása lehet káros lehet. Ahhoz viszont rengeteget és hosszú időn keresztül kell enni. Vagyis egy cigis hiába félti az édességfüggő egészségét nem lesz érvényes az aggodalma.

Szóval azt tudom ajánlani, hogy agresszív és konfrontatív fellépés helyett (pl. mozgalmak meghirdetése) inkább a befogadó és a másik álláspontját megérteni akaró hozzáállással közelítsetek a mai szerepjátékok felé. Használjátok a vívmányait, barátkozzatok a közönségével, mert egy ilyen kölcsönös viszonyból mindkét fél profitál. Igen, lehet olyan, hogy a lenézett rajongók kimozdulnak a saját közegükből és kipróbálnak más játékokat is.

Azt kívánom mindenkinek, hogy találja meg a közegét a hobbin belül és a kedvenc szerepjátékok ne maradjanak lejátszott kalandok nélkül.

G

Sziasztok,

A mai darabunk így kezdi a bevezetést:

"A Veszélyes Kalandok egy szabálykönnyű szerepjáték, amely a Merő Anarchia szerepjáték módosított szabályain alapul. A játékot olyan szerepjátékok inspirálták, mint a Tunnel Goons és a Risus, valamint erősen merít a 1980-as évek 8-bites RPG-iből."

Lássuk mit tud a napokban kijött kezdőkészlete!

Ahogy korábban írtam én nagyon szeretem a retro videójátékokat és nem zavar, sőt bizonyos esetekben a pixeles grafika nagyon is tetszik. Nagy pixel gyönyörű! Ahogy a klasszikus mondás tartja. Ezért a Veszélyes Kalandok rpg nagyon megtetszett már akkor, amikor először láttam az eredeti kiadásról anyagokat.

A Veszélyes kalandok a már korábban megjelent Merő Anarchia rpg rendszerét használó termék. Az eredeti rendszeren felül itt még több tartalmat kapunk és a design is nagyon jó lett. Kiemeli a sok hagyományos kiadvány közül és nem szélsőséges eszközökkel.

Mi található még a Veszélyes Kalandok szerepjáték alapkönyvben:
- Karakterfejlődés 5-ös szintig
- Varázslatalkotás
- Szörnyalkotás
- 85 kidolgozott szörny
- Kazamataalkotás
- És még sok más

A rendszer végtelenül egyszerű, 2d6-al dobhatunk célszám ellenében, a dupla 6 kritikus siker, a dupla 1 kritikus balsiker. A karakterünk néhány jellemzővel rendelkezik, mint szint, ép, páncél érték, akciók száma, bónuszok, szerencse, stb. Alapértelmezetten 4 faj elérhető a starterben: Ember, aki jobban varázsol a többieknél, Elf, aki egy klasszikus tünde alkat erdőjárással és íjhasználattal, Törpe, aki szintén a hagyományos sörvedelő, harácsoló hegyi emberke, valamint a Kutyaember, akinek a jó szaglása és a hallása emeli ki a többiek közül.

A Karakterfejlődés milestone alapú, vagyis x kaland után kapják a karakterek a szinteket. Ami ÉP-t, szerencsét, esetleg tárgy bónuszt ad.

A következő oldalakon a karakter jellemzőit tárgyalja a könyv és felszerelést is tudunk vásárolni.

A Harc és a Varázslás kb. két oldalon kerül kifejtésre, tökéletes arra ha egy kezdő csapatot akarsz bevonni a hobbiba, kellően absztrakt tud így lenni. Nagy örömömre kapunk példavarázslatokat is.

Ezek után a könyv rátér az NJK-k és szörnyek bemutatására. 4 NJK kategória van a könnyűtől a hősiesig, hasonló értékekkel, mint a JK-k esetén. A szörnyek már komolyabb változatosságot mutatnak. Rendelkeznek különböző képességekkel, sőt gyengeségeik is lehetnek. Ilyen érdekes nevű szörnyeket találhatunk a könyvben, mint Borzasztó szem, Ceantauris, Chronoculus őrszem, stb.

Miután legyőztük a szörnyeket, vagy elcsentük a vagyonukat meg kell határozni a kincseket, erre is kapunk megoldást. Végül egy karakterlap zárja a sort.

Kinek ajánlom ezt a kis játékot? Olyan gyerekeknek, akik bele akarnak vágni a szerepjáték világába, de nem szeretnének vaskos és felnőtteknek szóló rendszereket tanulmányozni, valamit szülőknek is ideális, akik a 8-12 éves gyermekeiket akarják megtanítani játszani. Maga a kezdőkészlet ugyan vékony, de elkezdhető vele a játék, valamint megismerhető a rendszer alapjai és érdemes lesz beruházni a teljes szabálykönyvre is.

Több más kiadvány mellett itt elérhető: https://rollinspublisher.unas.hu/

Ismertető videó:

Üdv,

G

Üdv!

Folytatjuk a Troll Lord Games egyik megakampányának bemutatóját.

A6 Of Banishment and Blight

Ebben a kalandban ráfordulunk a végjátég felé vezető irányra. A bölcsek tudják, hogy Aufstrag, a Sötétség Szája kapui bezárultak, és csak hatalmas mágiával lehet őket újra kinyitni. Az a hír járja, hogy a Fagy Ura rendelkezik ilyen hatalommal, és az ő vagy a Szarvas Isten visszatérésének megállítása a legfontosabb.

Az ajánlott szint 3-5 db 5-8 szintű karakterek számára. Ezen a ponton a karakterek elindulhatnak Aufstrag felé beteljesíteni a fő küldetést. A kaland helyszíne a Utring hegy és környéke, a feladat feljutni az ösvényen egy erődhöz és bejutni. Az ajánlott kapcsolódási pontok a következők: 

A karakterek találhattak az előző kalandban egy követ, amely elrabolt lelkeket tart magában. A kiszabadításhoz szükséges egy varázslat, amit a Fagy Ura ismer, aki a kaland helyszínén székel. Szintén előző kalandban tudomást szerezhettek a Fagy Uráról, aki hatalmas tudással rendelkezik a varázstárgyakról és akár hajlandó lehet átadni egy részét a karakterek birtokában lévő darabokról és azok rendeltetéséről. Konkrétan az aufsragi kapu kinyitásának módjáról.  Végül egy ogra mágus megkeresheti őket, hogy segítsenek neki rendezni a számlát egy másik ogre mágussal.

Akárhogy is vonod be a karaktereket el kell jutniuk a vidékre, ami egy erősen tundrás környezet 2000 láb (kb. 600 m) magas hegyekkel. Az időjárás barátságtalan, télies és nemcsak az. Feljutni a Fagy Ura erődjéhez komoly hegymászói képességekkel rendelkező karaktereknek van esélye és a környezet is ellenséges, esés, hideg amortizálja az élős szervezetet. Amúgy kihalt, az Úr nem számít látogatóra, elvesztette az érdeklődését a világ iránt. A szolgái a fagy ogrék és más lények viszont nagyon is aktívak.

Maga az erőd egy komoly nagy dungeon és lehetőség van végigmenni rajta erővel, vagy lopakodva tetszés szerint. Ha elérték a Fagy Urának tróntermét előadhatják kérésüket, kéréseiket. Itt már nem segít semmilyen kocka, meg kell győzni a hallhatatlan nagyságot. Ha sikerül irány a következő kaland.

A7 Beneath the Despairing Stone

A Feketefogú Hegygerinc szélfútta dombjain elemi mágiák hevernek, amelyeket a Szarvas Isten bukása előtti gonoszsága kötözött meg. Kétségbeesésben élnek, és a gonosz templom és egyetlen célt szolgáló ördögök védelmezik őket.

Ezt a kalandot 3-5 db 7-9 szintű karaktereknek ajánlja a szerző. Olyanoknak akik elhagyták már a mundén világot és valami nagyobb és hatalmasabb dologra hivatottak. Ezúttal egy nagyhatalmú lény kiszabadításában vehetnek részt. A helyszín bárhol lehet a kontinensen, annyit köt ki a szerző, hogy ritkán lakott környék legyen.

Oonmaklingot a foglyot négy ördög tartja fogva különleges mágia segítségével. Az ördögöknek meg kell szólaltatni hangszereket megfelelő sorrendben és az ezek által keltett hangok képezik a mágikus energiát, ami fenntartja a börtönt. Ha kiesik egy ördög a varázslat továbbra is él, ha van aki továbbra is fenntartja a zene segítségével.

Ennél a kalandnál négy ötletet kapunk a karakterek bevonására: Esetleg megbízást kapnak, hogy találjanak meg egy eltűnt lovagot. Vagy random encounterként kijön a helyszín. Esetleg egy mágikus tárgy javításához kell erre jönni, ez lehet tudatos, de véletlen loot is dobhatja a szerzők szerint.

Maga a dungeon egy 20 területből álló komplexum, ami végén egy félisteni hatalmú lény várja őket. Hogy mi lesz a vége a találkozásnak az jelentősen függ a játékosok diplomáciai képességein és ötletein múlik. Ha magukkal hozták az erekje darabjait és barátságosak el tudják érni, hogy összerakják őket egy működő eszközzé és elindulhatnak a kalandsorozat befejező részei felé.

 A8 Forsaken Mountain

Az Aufstrag kapui megnyíltak, és egy sereg rajzott ki. Erre egy évszázada nem volt példa. A félelem terjed a földeken, és Coburg szolgái a rejtélyes Lelkek Hordozóját keresik. De nem ez a legfurcsább, mert a Álomtenger partjainál olyan titkok rejtőznek, amelyeket kevesen tudtak volna megjósolni. Itt a karakterek szembesülnek az emberek földjén dúló Halhatatlan háború lehetséges következményeivel és az Unklar visszatérésétől való félelemmel, és Coburg eltűnt szerelmével és saját gonosz terveivel.

3-5 főből álló 8-10 közötti szintet elért kalandozóknak ajánlja a szerző a kalandot. Úgy keveredhetnek bele, hogy Coburg táborában legyőzik a helyőrséget és egy dimenziókapun keresztül átjutnak az Álmok tengerére. 

Azért itt is kaphatunk gyári kalandindító ötleteket ha nem a kampánnyal összefüggésben kerülnek a kaland közelébe: A véletlen szerepén túl kapunk még tippet arra, hogy pletykák, tekercsek, esetleg kódexek segítségével hogyan keltsük fel a figyelmet a Lelkek Hordozójának legendájára.

Megkezdődik a kaland az Álomtengeren keresztül, ahol az álmodás segítségével különleges karakterekkel és helyekkel találkozhatnak, majd találkozhatnak Lady Garunnal Coburg szerelmével, akinek segítségével így-vagy-úgy tovább gördül a történet.

Legyőzve az örzőit  elmenekül, néhány kivételes tárgyhoz juthat a csapat és követve a portálon át viszakerülnek az elsődleges anyagi síkra, de nem oda, ahova a nő....

Folyt. köv.

Üdv,

Mostanában találkoztam pár olyan sarkos kijelentéssel a szerepjátékos közösségben, ami miatt megfogalmazódott bennem pár gondolat. Ezekből emelnék ki egyet. Már a korábbi cikk kapcsán körvonalazódott pár morzsa, de mostanra érett be.

A szerepjátékokat lehet objektíve értékelni és létezik legjobb.

Számomra a szerepjáték egy szubjektív műfaj. Még akkor is ha látszólag egyik oldala a szabályrendszer teljesen objektív módon épül fel.

Ha csak a tények szemszögéből nézzük így is van, de ahogy a jogban a törvény betűjét lehet értelmezni különböző módon és akár élni, vagy visszaélni. Nem mindegy hogy tekintünk egy értelmezésre.

Például ha egy játékos azért indít varázsló/pap karaktert adnd 2. kiadásban, mert arra számít, hogy az xp osztás az a dmg szerinti mikrotranzakciós módon történik, ahol minden egyes varázslás, skill használat külön xp-t ér az egyik oldalról ügyes húzás, másik oldalról viszont ez egy kísérlet arra, hogy minmaxoljunk, mert így fajlagosan több xp-t lehet szerezni.

Ugyanis a DM a kaland xp osztási rendszerét követte és csapat alapon kezelte.

Nem volt szó arról az induláskor, hogy a DMG opcionális rendszerét használják. A játékos csalódott s távozott.

Valójában általánosan mindkét módszer lehet jó, attól függően, hogy milyen módon kezeli a dm a kampányt.

Nálam bevált az a módszer, hogy egyforma xp-t adok, függetlenül a részvételtől. A játékos karakterek aktivitása úgyis kiegyenlítődik hosszútávon.

Szóval a szerepjátékoknak van objektív mérőszámai, lehet ezeket tényszerű tulajdonságaik alapján vizsgálni. Például, hogy mennyi tulajdonság van, ezek milyen területeket fednek le, használ-e skilleket, milyen kockával dobunk, hogyan dobunk? Stb.

Viszont ezeknek a megítélése lehet szubjektív.

Pl. D20-al dobni AC0-ra 20-as thac0-val adnd 2e-ben ugyanaz matematikailag, mint 0-ás támadó értékkel 20-as védőérték ellen, mégis a többség az utóbbit szereti, mert az összeadás könnyebben megy, mint a kivonás.

Korlátozásokkal egyet tudok érteni a kijelentéssel, hogy létezik objektív értékelés, de számomra ez csak az egyik.

Ugyanakkor nem mehetünk el a motiváció mellett. Ha az ember kicsit jobban megfigyeli a szerepjátékos közösségeket kiderül, hogy nagyon is szubjektív okok szerepelnek egyes objektívnek szánt kijelentések mögött. Így nem csak az a fontos, hogy mi a mondanivaló, hanem az is, hogy ki mondja. Idővel kialakul mindenkiben egy szimpátia egyes játékok, közösségek és platformok iránt és az onnan származó információkat készpénzként kezeli, míg más kevésbé szimpatikus forrásokat kétkedéssel.

Ezzel nincs is nagy gond, így működünk. Főleg ha mindenki elégedett a választásával. Pusztán arra akartam felhívni a figyelmet, hogy azért szerezzünk közvetlen tapasztalatot is egy termékkel kapcsolataban, mielőtt véleményt fogalmazunk meg nyílvánosan.

Például ha szimpatikus egy hazai szerepjáték, akkor egy riválisnak gondolt rpg akkor is lehet a legrosszabb választás egyes rajongók szemében ha a külföldi termék egyébként az ihletési forrása volt a hazainak és az egy 20 éve prosperáló, mai napig sok-sok nyomást megérő stabil vevőkörrel rendelkező játék. Mert nem vizsgálják saját maguk meg a kérdést, hanem elhiszik a véleményvezérek infóit.

Meg amikor egyes rajongók szerint az adott külföldi  termék hivatalos moduljai minden tekintetben rosszabbak egy konkrét hazai terméknél. Nos egy ilyen kijelentésnél különösen kilóg a lóláb, ha a külföldi szerepjáték 300+ oldalas modulgyűjteményekkel büszkélkedik. Kizárt, hogy valaki több száz oldalt átnyálazott azért, hogy egy ilyen kijelentést megtehessen. Ilyenkor elkezdhetünk gyanakodni, hogy a kijelentés alapja egy adott körből származik, ahol szintén nem történt alapos vizsgálat, vagy teszt, hiszen számukra ez nem is érdek. Kis közösségekben viszonylag könnyű kialakítani uralkodó narratívát. Kevés véleményvezér leuralja a teret.

Egy másik példa. Egy retro rpg, kártyákat használ. Korábban formabontónak számító, ma már a narratív tengerben elvesző történetközpontú játék éledezik. Sőt megjelent hozzá hivatalos kaland is a kiadó engedélyével, harmadik fél részéről. 

Maga a kaland egy kisvárosban játszódik és egy emberrablást kell megoldani a kalandoroknak. Egyalkalmas kis történet, 3-5 jelenettel. A nyomozás az időfaktor és a politikai szál miatt rendkívül izgalmas, ami egy csúcsjelenetbe torkollik és egy zeppellin elfoglalását kell véghez vinni, hogy megakadályozzák a rablás teljes véghezvitelét. Lényegében egy helyszín ötlet és egy rövid esemény, ami aztán a mesélő kezében akár komoly történetfolyammá tud kiteljesedni. Magát a kalandmagot 4-5 óra alatt le lehet játszani.

Nos itt is kijön a narratíva, a korszellem. Miért nem sandbox-nak írták me? Kérdi a review-er? Mert ez egy kicsi kalandocska, ha van rá igény a mesélő bővítheti. Illetve ez a zsáner ilyen eszközökkel operál. Én úgy vettem észre, hogy jól működött, nem kellett elveszni 160 oldalas könyvvizsgálóért kiáltó több száz helyszínt és unalomig ismert karaktereket/szörnyeket felvonultató (2d8 béka, HP: 1,2,3,2,2,4....) korpuszban.

Szóval azt tanácsolom, hogy szerezzetek saját tapasztalatokat és ez alapján ítéljétek meg a szerepjátékokat!

Üdv,

G

Sziasztok,

Most kaptam meg a Tuan kiadótól a Heimurinn szerepjátékot, bár nem vagyok a téma kedvelője, de kíváncsi voltam a termékre. Elsősorban azért, mert magyar termék és szerettem volna támogatni a magyar szerepjátékfejlesztést. Inkább, mint szerepjátékként nézem, mint kultúrális termékként. Lássuk milyen?

A Kivitelezése sztem az utóbbi évek egyik legjobbja. Keményborítós kiadvány 352 oldalon. Egy teljes szerepjáték, ami mindent tartalmaz, ami szükséges lehet egy játék megkezdéséhez. A grafikák csodálatosan szépek, egymást váltogatják a színes festmények, viking motívumok és a fantasy ff grafikák. Minden arrafelé mutat, hogy az északi skandináv hangulatot átadja.

Mindjárt az elején deklarálja a könyv, hogy mi a célja a játéknak? Milyen jellegű játékot akart megvalósítani a szerző? A Heimurinn egy emberközpontú, kegyetlen, halálos harcokat, szeszélyes mágiát rejtő setting, ahol a játékos karakterek hőssé, vezérré akarnak válni és elérni a hírnév csúcsát, miközben a játékosok megélnek egy babonákkal, tradíciókkal teli világot.

Egy rövid fogalommagyarázat után rátérünk a karakteralkotásra. Ez a rész sokaknak ismerős lesz, a rendszer alapjai valahol a dnd 3.x környékén van. A tulajdonságok száma, kidobása (4d6-legkisebb, egyik kedvenc formula számomra), a mentődobások, ÉP, stb. Könnyű megtanulni.
A karakterosztályok közül a Berzerker, a Martalóc, a Szkald, valamint a Szellemsámán tűnik különlegesebbnek számomra. A Berzerker egy barbárhoz hasonló osztály, aki harc közben a dühből merítve tombolni képes és ebből harci előnyöket tud szerezni. A Martalóc egy orgyilkos szerű karakter. A Szkald pedig egy északi énekmondó karakter, aki a dalaival ér el hatásokat. A Szellemsámán itt a varázslói mágia szerepét tölti be, bizonyos szempontból. Ezen túl Harcos, Íjász, Vándor, Kalandor, Pap elérhetőek, amelyek többé-kevésbé lefedi az általános fantasy megfelelőit. Azért a papi mágia és úgy általában a mágia kicsit másképp működik, mint egy hagyományos fantasy szerepjátékban, de erről később.

A következő fejezet a fejlődésről szó. Újdonság, hogy a támadóérték mellett a védőérték is fejlődik, ebben a rendszerben mindkét fél dob, sőt a páncélok nem a védekezést növelik, hanem a sebzést csökkentik, a jó öreg SFÉ.
Az életerőre egy speciális fejlődési módszer van, van amikor kockadobás dönti el (1d6/1d4), van amikor fix értékkel növeli (ÁKS bónusz), ezt is kétféleképp, mert vannak harcos és kevésbé harcos osztályok. Első szinten mindenki megkapja a teljes Állóképességet, alap ÉP gyanánt.
Van még egy speciális érték, ez a Hidegtűrés, ez meghatározza, hogy mennyi időt tudunk mindenféle büntetés és levonás nélkül a szabadban tartózkodni, feltéve ha megfelelő ruházat megvan. Ez kb. 0-6 óra tartományban mozog. Itt bejön a játék túlélős aspektusa.

A következő fejezet a Hátterek. Itt különböző csomagokat kapunk, ami módosítja, színesíti a karaktereinket. Én szeretem, amikor van mód ilyenre. Bölcstől a Kocsmatölteléken át a Serfőzőig sok érdekes hátteret találhatunk. ezek szakmát, hírnevet, bónuszt, vagy akár kezdő vagyont/vagyontárgyakat adhatnak.

Jártasságok itt a hagyományos pontból vásárolható ismeretek vagy gyakorlati fogások, amelyeket a karakterek az útjuk során sajátítanak el. A kezdő értéke osztálytól függ. Korlát, hogy nem lehet nagyobb a rááldozott pont, mint az aktuális szint+1 érték. Más korlátozásokat is bevezetett a rendszer, van aminek osztály a feltétele, van, amit nem lehet képzetlenül használni. 25 db Jártasság van, a többsége ismert más korábbi játékokból. Egyedül a síelés-korcsolyázást emelném ki, mert az modernnek hat, de valójában már jó régen űzték a skandináv országokban, így egy vikinges settingben sem tájidegen. A Jártasságok nagyjából lefedik mindazt a helyzetet, ami egy kalandozás során elő szokott fordulni és nem kényszerül a mesélő kő-papír-olló jellegű barchobára, ha egy olyan helyzetet kell feloldani, ahol a karakter tudását, gyakorlottságát kell próbára tenni.

Ezek után ha még mindig kevesled a tápot, még Képességeket is felvehetsz, hogy tovább szinesítsd, vagy bővítsd a kompetenciáját. Néhány képesség csak első szinten felvehető, másokat később is. ezek lényegében más rendszerekben előnyök szoktak lenni, kevesebb alvásigény, jobb szerencse, jobb mentődobások, javított gyógyítás, stb. Csupa hasznos holmi, amit kalandozó kívánhat magának.

Jön a Sorspont és a Hírnév. Előbbi egy Deus ex Machina, újradobást, kritikus csökkentést lehet elérni vele, vagy különleges esetben életmentést. Van amikor visszaszerezhető, máskor permanensen elveszik. Ez a rész mutatja, hogy azért nem leányálom ez a setting a karakterek számára és kell valami kapaszkodó, amivel menthetik magukat.
A Hírnév a szociális próbákban segíti a karaktereket, kivéve, amikor rossz, ekkor inkább büntetés. Segítségével könnyebben kapcsolatba lépsz az emberekkel, könnyebben meggyőzöd őket, stb. A csatlósok toborzását is segíti. A kalandokban végrehajtott tettek módosítják és a társadalmi státuszt is befolyásolja.

A felszerelés fejezet szokványosan indul, listákkal, árakkal, de például a vége felé találsz olyan lehetőségeket, amikkel pénzköltés esetén kiválthatsz eseményeket, kezdve a sima pénzszórástól a rúnakő emeléséig, ami presztízst hozhat a karakternek.

Ezek után kapunk egy példakarakter generálást 2 oldalban. Majd áttérünk a Vajákos tudományokra, ami 8 oldalon tárgyalja a herbalizmus működését ebben a settingben.

Ezzel végetért az első nagy rész. Most következik a Szabályrendszer. A Próbadobások itt nem d20-al, hanem 2d10-el történnek, ami megváltoztat mindent. A várható érték középre húz és ad egy olyan réteget, hogy a játékos tud taktikázni, mert tudja hogy melyik tartományba fog esni az eredmény. Vagyis a Jártasságokat és egyéb bónuszokat be tudja lőni korlátozott módon, hogy egy adott nehézség nagy valószínűséggel meglegyen. Pl. Egy +2 tul bónusz érték, egy 6-os jártasság már 80%-ban megdob egy 16-os Közepes Nehézségi Fokozattal rendelkező próbát.
A mesélőket segítve több olyan szituációt tárgyal a ki a fejezet, ami szintén gyakori lehet a kalandok során.

Ezek után jön a harcrendszer, ami követi a szokásos sémákat. Korábban említettem, hogy a támadó és a védekező is dob. A támadó 2d10-el, a védekező d10-el csak, de cserébe a sebzésnél érvényesül a páncél SFÉ. Amire szükség is van, mert a sebzéshez hozzáadódik a tám és a véd összegének különbsége. Így egy gyors pörgős harcrendszert kaptunk. 
0 ÉP-n mindenféle kritikus sérüléseket tudunk beszedni, amiket aztán változatos módon lehet gyógyítani, erről szól a következő fejezet. A pihenővel kezdve a méhseren keresztül a gyógyítás jártasság lehet a mentsvárunk. Ha túléljük azért még lehetnek maradandó hatások.
A harc menete a 3. kiadást idézi, vannak fél és egykörös cselekedetek, késleltetett, társ segítése, célzott támadás, stb. Itt is az ismert sémáknak egyik variánsát találhatjuk. Jó érzékkel ezeknél megmaradt a szerző a régi bevált gyakorlatnál.

Innentől jönnek a kiegészítő szabályok, csapatépítés, vezér, túlélés, utazás, stb. Látszik, hogy sokmindenre gondolt a szerző. A szekciót egy példajáték zárja.

A mágia fejezetben megismerhetjük részletesen a misztikum működését. Ahogy korábban említettem, a mágia kicsit másképp működik. Egy Tudás (Vallás) v. Tudás (Szellemvilág) próba szükségeltetik a sikeres varázsláshoz és ezek 3 szinten történnek 11-16-21 NF ellen. Kivétel is van erre. (pl. valamilyen áldozat)
Kivéve a Szkaldok, mert ők dobás nélkül is sikeresek, ők egyébként jellemzően valami fenntartott hatást közvetítenek, amiket a daluk tart fenn, csatadal, inspiráció, stb. Jellemzően valamilyen próbára adnak bónuszokat. Alkalmazásuk eltér a másik két osztálytól.
A papok adják a lelki támogatást és a fohászaik olyan segítséget nyújt, ami véd a különböző ártó erők ellen. Nekik van pár általános és istenekre jellemző íge is.
A Szellemsámán az univerzális mágia tudora, ereje kiterjed a védekező, manipuláló és támadó igékre is. 
Minden varázshasználó ismer egy bizonyos mennyiségű mágiát, amit aztán egy másik korlát szerint alkalmazza, mielőtt meg tudja újítani az erejét szertartással, vagy más módon.
Az átkok zárják ezt a részt.

Ezek után egy vaskos világleírás jön még kb. 60 oldalon szokásokkal, szabályokkal, népek és földrajzi területek leírásával. Ezek felfedezését az olvasóra bízom, én nem mélyedtem el benne.

A Vallás, hitvilág az istenek és vallási viszonyokkal foglalkozik, a hívek viselkedési normáit is tartalmazza, hogy tudják mit választanak, amikor az adott isten szolgálatába szegődnek. Majd egy kis történelem következik.

A sort egy példakaland zárja, ami bemutatja, hogy képzeli el a szerző a tipikus Heimurinn kalandot. Nagyon értékes rész.

Összeségében tetszett a mű, nem az én érdeklődési körömbe tartozik a feldolgozott téma, de így is találtam benne nekem tetsző elemeket. Helyenként még csettintettem, hogy hm én is így vagy hasonlóan csináltam volna! :) Ez a játék egy jó példa, hogy úgy is lehet igényes és profi szerepjátékot kiadni, hogy nincs mögötted nagy tőke, vagy tömeg. Nekem úgy tűnik, hogy hiába egy amatőr kezdeményezés, mégis minden ízében profi.
Aki viking rajongó annak kötelező darab, de másoknak is tudom ajánlani, akik nyitottak egy ilyen settingre.

Üdv,

G

Sziasztok,

A címbeli korszakot kutatom és találtam egy írást, ami azzal foglalkozik, hogy miben különbözött a mai szerepjáték és a korai? Lássuk is!

Először is a szerepjátékok az első években erősen támaszkodott a wargamre, hiszen ebből a közegből nőtte ki magát. Eleve az Odnd-ben lehetett Chainmail szabályokkal játszani a harcot. A többi szerepjáték a dnd-t vette mintának és azokat is wargamerek fejlesztették többségében. A szerepjátékos cégek felváltva vagy párhuzamosan dolgoztak kisebb mértékben rpg-n és nagyobb mértékben wargame-en. Nem nagyon tettek különbséget a két ágazat között. Az rpg-re kb. úgy gondoltak, hogy stratégia, ahol 1 egység 1 emberből áll.
A harcok hasonlóan működtek a szerepjátékokban, mint a stratégiai játékokban. Pl. a HP fogalma egy a dnd alkotók által fejlesztett tengeri csatákat szimuláló játékból a Don't Give Up the Ship játékból származik, ahol 1 HP azt jelképezte, hogy 1 találatot képes elviselni a hajó szerkezete egy bizonyos ágyú típustól megsemmisülés előtt.
A távolságokat is ugyanabban a mértékegységben mérték, csak beltérben kisebb léptékben számoltak. (feet vs. yard) Még a GDW En Garde! szerepjátéka is úgy határozta meg magát, hogy hibrid játék, vagyis stratégia és szerepjáték. Pedig az egy Dumas stílusú kardozós, párbajozós játék volt.
Nagyrészt sikerült levetkezni ezeket az ősi kapcsolódásokat és szerencsére már csak azok a dolgok maradtak meg, amelyek támogatják a szerepjáték menetét.

Második érdekesség, hogy a játékokat kompetitív módon játszották. A DM nem egy pártatlan játékvezető volt, aki pártatlan volt, hanem ő is egy játékos volt, csak míg a többiek egy vagy több karaktert vittek, addig a DM minden mást. Ez abban jelentkezett, hogy a játékosok a DM által kitalált halálcsapdában próbálkoztak túlélni. Egyes DM-ek dicsekedtek, hogy mennyi karaktert tettek el láb alól. Pl. egy David Hargrave nevű fickó, aki több százban mérte a body count-ot.
Szóval kialakult egy vetélkedés a mesélői és játékos oldal között. A mesélők a csapdákat és a környezet fejlesztették az egekig, addig a játékosok igyekeztek ezeket kijátszani és kimenteni a kincset a pályáról. Ez a különböző versenymodulokban csúcsosodott ki, de az otthoni játékokat is ez jellemezte.
Később ez alábbhagyott. Talán azért, mert egy fantáziavilág önmagában veszélyes és egy mindentudó DM könnyedén elintézte a csapatot, így ez az egyoldalú küzdelem végül egyik félnek sem okoz elégedettséget hosszútávon. Ma is van egy réteg, akik ezt a módot szeretik, de látszik, hogy a többség a fair játékot kedveli inkább.

A szabályok nem kőbe vésett törvények, hanem irányelvek voltak. Eddig ez a legszimpatikusabb vonása a korszaknak, ami egyébként bizonyos játékokban ez mai napig megtalálható, sőt azt kell mondjam, hogy elméletben minden szerepjáték magának vallja. Ugyanakkor egyesek szerint a modern dnd ezt nem teszi, pedig belenézve a PHB-be és a DMG-be azt látod, hogy a könyv bátorítja a mesélőt arra, hogy a helyzethez igazítsa a szabályokat. (un. ruling)
Tény, hogy egy egyszerűbb rendszerben, ahol pár érték írja le a karaktereket ez lényegesen könnyebb, így látszólag a korai években ez jobban jelen volt. Sőt a TSR kimondottan azt a filozófiát vallotta, hogy ők csak adnak egy keretet, amibe a játékosok majd belehelyezik a saját kampányaikat.
Később Gygax ellentmondásos módon ennek ellene ment és az AD&D 1E-t már úgy pozicionálták, hogy szorosabb és egyértelműbb szabályok legyenek benne, annak érdekében, hogy különböző helyeken is nagyjából ugyanúgy játszák. Ugyanis szerették volna ha a szerepjátékos versenyeken egyértelműbb bíráskodások történjenek és a viták száma csökkenjen. Valamint könnyíteni akarták a DM-ek munkáját, hogy kevesebb menet közbeni döntést kelljen hozni. Persze ez csak relatíve volt így, az 1E még bőven gyerekcipőben járt a későbbi kiadásokhoz képest, de az Odnd-hez viszonyítva már professzionálisnak tekinthető. Azért bőven akadt káosz még benne.

Ennek ellenére a dnd volt a standard. Az első szerepjáték hosszú évekig meghatározó volt és a versenytársai csak klónozták. Később a rendszerek változatosabbak lettek és alternatívát nyújtottak a hagyományos pszeudo wargame-el szemben. Így kialakulhattak más jellegű kampányok is, más stílusú játékok. Ami a piac szélesedéséhez vezetett és már nem csak pár morgós ürge belterjes hobbija volt, hanem sokféle érdeklődési körrel rendelkező tömeg kapcsolódott be a közösségbe, előbbiek nagy örömére. :) Ugyanakkor ez visszahatott a dnd-re is és formálta a TSR alkotóinak szemléletét is.

A Science-Fantasy az egyik legkomolyabb hatással bírt a korai rpg-k körében. Kevés olyan játék volt, ahol nem jelent meg ez a kevert műfaj. A Fantasy világokban tobzódtak a robotok, lezuhant űrhajók (Blackmoor), távolról jött fejlett civilizációk képviselői (Arduin), vagy épp az ősi kihalt és elfeledett magas technológiájú civilizációk. (Empire of the Petal Throne) Nem feltétlenül sci-fi elem, de a világalkotók előszeretettel utaztatták világaik között a játékos karaktereket különböző kapukon. (Arduin)
Később ez visszatért a feltámadt Blackmoorban és az új fejlesztés Speljammerben.

Ahogy korábban említettem a cégek inkább a keretet adták és a fogyasztók gyártották maguk a kampányanyagokat. Eleinte nem voltak modulok, segédletek, stb. Pár évvel a dnd megjelenése után megjelentek kisebb cégek, akik üzleti alapon gyártottak kiegészítéseket. ebből következik, hogy elmosódott a határ az amatőr és a professzionális világ között. Sokak fanzinokban, újságokban megjelentették anyagaikat. Sőt olyanok, mint Siembieda, St. Andre, vagy Hargrave azért kezdett el üzleti alapon szerepjátékos anyagokat, akár teljes játékokat publikálni, mert a játékosaik vagy a barátaik bátorították őket.

Egy érdekes pontja volt az akkori szerepjátékos életnek, hogy a cégek nem igazán voltak tisztában azzal, hogy mit érdemes publikálni. Ugyanis minimális ismereteik voltak egy épp akkor formálódó piacon. illetve volt pár beidegződés, pl. nem publikálunk modult, nem publikálunk szörnykönyvet, stb.
Idővel az évtized végére ezek a sorok rendeződtek és kialakult a kiadvány típusok sora, ahogy ma nagyjából ismerjük és mindenki elköteleződött egy recept mellett, amit jónak talált.

Következő érdekesség, hogy nem gondolkodtak kiadásokban, mint manapság. Ha esetleg kiadtak egy újabb szabálykönyvet, azt az alapjáték szerves folytatásának, kiegészítésének gondolták, vagy esetleg egy javított verziónak. Nem nevezték ezeket új kiadásnak. Az En Garde! használta először a kiadás szót, igaz a javított kiadás kontextusában. Cserébe pl. a Tunnels & Trolls vagy akár a CoC az első pár évben kiadott verziói ténylegesen nem voltak új kiadások, csak kisebb módosításokat tartalmaztak. A dnd ebben más volt. A 74-es és a 78-as kiadás között jelentős különbségek voltak, igaz itt hosszabb idő telt el.

Utolsó pont a centralizáció hiánya. Akkoriban a hobbiban résztvevők nem voltak olyan szinten bekötve, mint manapság. Az internet hiánya egyértelmű, de az akkor meglévő csatornákat sem használták még a játékok, események és a sajtó terjesztésére. Főleg személyes kapcsolatok, találkozók, boltokon keresztül jutott el az információ az emberekhez. Maguk a találkozók is csak kis körben történtek és a boltok, klubok is marginális hatást értek el még a játékosok körében. Eleinte csak a wargame világából tudtak kiszakítani embereket, csak később tudtak meríteni a nagy tömegből, amikor már tőkeerős cégek tudtak valamiféle marketinget létrehozni. Megjegyzem ma hiába van meg a leggyorsabb csatorna mégis a személyes kapcsolat erősíti az elköteleződést, hiszen információ túltengés van és a szelektálásban a személyes befolyás felértékelődött.

Ezzel végére értem a jellemzésnek. Mint az összesnek ennek a kornak is megvoltak az előnyei és hátrányai, érdemes tanulmányozni, hogy mit tette sikeressé a szerepjátékot és milyen kezdeti nehézségeket győztek le és milyen módszerekkel?
Ugyanakkor egy fokkal fontosabb, hogy lássuk milyen csapdákba estek bele? Gondolok itt olyanokra, hogy a kiadások és verziók, esetleg egyes játékok közötti vitára. Főleg akkor érzem kifejezetten problematikusnak, amikor a felek a kedvenceiket mind fölé helyezik és vallásos áhitattal védelmezik és közben az ellentábort karaktergyilkolják. Kellemetlen mellékhatás számunkra semleges játékosoknak, hogy két tűz között vagyunk.
Ezek is jellemezték az akkori kort és sajnos azóta erősödtek azok a hangok. Sőt komoly mozgalmak alakultak, hogy kisajátítsák ezen kor vívmányait és kizárólagos jogot vindikálnak a gatekeepingre. Blogok, podcastok, vlogok készültek hosszú évek óta, hogy értelmezzék, újraértelmezzék az atyák írásait. Érdekes módon többször körbeérve és a korral előrehaladva más eredményre jutottak, amelyek részben vagy egészben ellentmondanak a korábbi felfedezéseknek.
A fő probléma, hogy akik kutatják a régi játékokat és esetlegesen reprodukálják őket sok esetben igen szűk csövön át nézik a kort, egy szeletét emelik ki, azt is szubjektív szemszögből így sommás megállapításokra jutnak, valamint a retrospektív játékaik hamis képet mutatnak az adott korról.

A korai évek játékai kezdeti szűk kínálatból gyorsan elértek a diverzebb tömegig és a homebrew jellege miatt még tovább szélesedett a kínálat. Ez a kor volt az, ahol kevésbé hatott a tömegkultúra és nem voltak globális minták, így az a kevés ember, aki benne volt az sokkal szélesebb spektrumban játszotta a szerepjátékot, mint amennyire ez most általánosnak tűnik. Sajnos viszonylag kevés információ van erről, de még élő alapítók gyakran nyilatkoznak meg ezzel kapcsolatban, hogy az a gygaxiánus kép, ami most uralkodó nem fedi teljesen a valóságot. Így még akad bőven kutatnivaló a témakörben.

Még fontosabb megállapítás, hogy attól, hogy ha felfedezéseket teszünk egy korábbi korból még nem jelenti azt, hogy azt érdemes újra felmelegíteni automatikusan. Mindenkinek egyéni felelőssége megvizsgálni és eldönteni, hogy számára hasznos-e egy régi divat követése?
Én arra jutottam több teszt során, hogy nem véletlen, hogy a későbbi korok fejlesztései megtörténtek. Mind játékos és mesélői oldalt segítette az a pár lépés, amik elvezettek a modern rpg-hez. (Ami már 89 környékén megvolt, azóta csak finomodott a történet. :) )

Remélem hasznosnak találtad ezt a cikket.

Üdv,

G